1. nap: Érkezés Calahondába (596 km)

Évek óta ugyanazzal a baráti társasággal szilveszterezünk, idén sincs ez másképp. Ami viszont más, az a helyszín: eddig mindig valamelyik magyarországi településen töltöttük az év utolsó napjait, most viszont kihasználva a két ünnep közötti szabadnapok szerencsés eloszlását, úgy döntöttünk, hogy ezúttal külföldre utazunk. A helyszín kiválasztásánál három szempont játszott döntő szerepet: melegebb legyen, mint itthon :), az odautazás ne kerüljön csillagászati összegekbe, és legyen ott olyan szállás, amelyet az egyik pár üdülési jogával igénybe tudunk venni. Ezeknek a paramétereknek a mentén végül Spanyolország, azon belül is Malaga környéke kezdett körvonalazódni. A konkrét szállás kiválasztásával egyidőben lefoglaltuk a repülőjegyet és elintéztük az autóbérlést is, így ezután már csak várni kellett, hogy eljöjjön az indulás napja. A hátralévő időben persze igyekeztem minél több infót gyűjteni és összeállítottam egy képes útikönyvfélét, amely a későbbi nagy köremailezések során a megtisztelő Synergikon becenevet nyerte el. :) (Utalván a szerkesztője hozzáadott értékére, amely a megfelelő részletek összekomponálásából származó szinergiából fakad. :P)

A karácsony ilyen körülmények között meglehetős izgalomban telik és lázas csomagolásba torkollik. Másnap reggel pedig irány a repülőtér, ahol a többiek már várnak. Sztrájkos idők vannak, de szerencsére az ünnepek alatt még ebben is szünet van, így a majdnem teljesen üres reptéren simán és villámgyorsan átesünk a szokásos dolgokon, és pár óra múlva máris leszállunk Madridban. Itt néhány útbaigazításra szükség van, hogy megtaláljuk az autókölcsönzőnk pultját, de aztán problémamentesen összejön a dolog (annak ellenére, hogy van olyan reptéri dolgozó, aki állítása szerint még sosem hallotta ennek a kölcsönzőnek a nevét :) – pedig nem lehet annyira kicsi és jelentéktelen, ha az egyik nagy nemzetközi céggel áll szerződésben, merhogy mi azon keresztül béreltünk valójában). Két kocsit kértünk, mindkettő helyett eggyel nagyobb kategóriát ajánlanak fel ugyanazon az áron, amit persze ellenvetés nélkül elfogadunk. Mint utána kiderül, valószínűleg olyan nagyon amúgysem válogathattunk volna, mert a rend és az udvarias kiszolgálás kedvéért ugyan megkérdezik, hogy automata vagy manuális váltósat kérünk-e, de amikor inkább manuálisat szeretnénk, akkor közlik, hogy hát az pedig nincs… :) Mivel ilyen nyomós észérvekkel meggyőzhetőek vagyunk, áttesszük a voksot az automatára. :P

A papírok lebonyolítása után kétautós minikonvojunk elindul délre a Costa del Sol felé. Jó hatórásra saccoljuk az utat, ezt két rövidke megállással majdnem percre pontosan tartjuk is. Calahondába érve a sötét estében már csak a szálláshelyet kellene megtalálnunk, ami némi tévelygés után azért összejön. Bejelentkezés után felcipeljük a csomagokat, és körülnézünk a szálláson. Megszemléljük a két extra nagy erkélyt is, bár a sötétben nem igazán lehet látni a tengert, csak sejteni, hogy ott van.

Mivel már mindenki jó éhes, lemegyünk vacsorázni a szállás földszintjén üzemelő étterembe. Majdnem mindannyian a három fogásból álló „turistamenüt” kérjük, aminek a három fogását négy-négy fajta ételből lehet kiválasztani. Előételként elsöprő győzelmet arat a mézédes sárgadinnye-serrano sonka kombináció - hogy mindjárt valami spanyol specialitással kezdjünk, ami ráadásul még nagyon finom is. A tortilla álnévre hallgató burgonyás omlett már annyira nem ízletes, de a második fogás mindenkinél korrekt (kétféle halból és kétféle húsból lehet lehet választani). Iszunk hozzá egy-egy pohár kellemes helyi bort is. A végén a desszert nem nagy szám, de azért elfogy az is, és jóllakottan lépcsőzünk vissza a szobáinkba, ahol én még nem állom meg, hogy ne olvassak bele a García Lorca-kötetbe, amit magammal hoztam, és végül úgy alszom el, hogy a fülemben cseng: „Córdoba. Álmom távola.”… :)