Tihany, Örvényes 2009

Az alábbiakban egy jó egynapos Balaton-menti kirándulás kerül bemutatásra: a népszerű Tihany, valamint egy közeli kis falu, Örvényes.

A Balaton körüli kerékpárút e szakaszon is jó szolgálatot tehet - ez itt a Tihany felé vezető út egy részlete:

A Tihanyi-félszigeten először legtöbbeknek az apátság elé vezet az útja. Itt az épület előtt I. András királyunk és felesége, Anasztázia ukrán hercegnő fehér mészkőből faragott szobra áll:

A szobor hátterében pedig már felsejlik a kilátóterasz, ami gyönyörű panorámát biztosít a Balatonra:

Sok látnivaló van itt egymás mellett, jó időben sok a turista, és van egy halom ajándékárus bolt is, tehát csendes és nyugodt sétára nem ideális a hely; de érdemes megpróbálni elvonatkoztatni attól a nyüzsgéstől, ami most van itt, és elképzelni azt, hogy milyen lehetett a régi időkben.

Ebben sokat segít a számos 1800-as években épült nádfedeles műemlék ház, amelyeket eredeti formájukban őriztek meg. Közülük kettőben Szabadtéri Néprajzi Múzeumot rendeztek be. Az egyik a Disznósi halászcéh háza, mögötte pedig a Parasztgazda háza nevet viselő épület áll. Mindkettő eredeti formájában és berendezési tárgyakkal látható.

A fura Disznósi nevet a kapun lévő tájékoztató tábla szerint azért kapta a halászcéh, mert a tagjai a felszerelésüket disznóért vásárolták meg. Ez a ház volt a halászok központja, itt őrizték a céh vagyonát és jelképes tárgyait (mint pl. a céhláda), itt gyűltek össze halászat előtt és után, itt szórakoztak, és itt lakott a halászmester, azaz a bokorgazda. Ez a név talán szintén magyarázatra szorul: a halászok társulását halászbokroknak nevezték, ezért hívták a vezetőjüket – többek között – bokorgazdának.

A nádfedeles, oszlopos tornácú háznak kémény nélküli füstöskonyhája van. Azért hívják így, mert a kőből és sárból rakott kemence füstje csak az ajtón keresztül tudott távozni. Emiatt van az is, hogy a konyha és a szoba külön-külön ajtóval nyílik a tornácról. (A házat egyébként egészen 1934-ig használtak jelen formájában.)

Kint a fészerben a tihanyi halászat régi jellegzetes eszközeit láthatjuk, többet között egy bödönhajót, amit egyetlen darab tölgyfából faragtak ki.

Nem messze találjuk a kálváriát, amelyet a legszebb XX. századi kálváriának tartottak az 1920-as évekbeli építésekor. 1960-ban lerombolták, de azóta helyreállították.

Az egykori híres tihanyi visszhangra viszont ma már csak a Visszhang-dombon álló tábla emlékeztet. Már a régi Panoráma útikönyv is azt írja, hogy amikortól a tábla mögötti nádfedeles Echo bisztrót (amit ma már restaurantra kereszteltek át) ráépítették a használaton kívüli víztartályra, onnantól már csak a jelzett helyről lehetett hallani a némileg megkopott visszhangot, és csak éles gyerekhang vagy furulya hallatszott tisztán. Akkor még állítólag a „Korán reggel ritkán rikkant a rigó” gyerekhangon, szélcsendben és autózaj nélkül remekül visszaverődött a templom faláról. Sajnos azt hiszem, hogy azóta már erre sincs esély.

Ha már nosztalgia, akkor emlékezzünk meg egy másik régi nevezetességről, a tihanyi kecskekörmökről is, amelyeknek a visszhanggal közös regéje
olvasható. A kecskeköröm igazából egy régi kagylófajta maradványa volt az ősi Pannon-tenger idejéből, amiről a kagyló legyezőszerű teknője már lekopott és csak a csücske maradt meg, ami így a kecskekörömre emlékeztetett. Szintén a Panoráma ír arról, hogy annak idején a gyerekek kiásták ezeket a maradványokat és árulták az érkező turistáknak. Az alábbi kép a szóbanforgó kagylókról nem saját, hanem a Tihany Turizmusáért Egyesület
található oldaláról származik. (Ezen az oldalon egyébként sok további információt tudhatunk meg Tihanyról, többek között azt is, hogy 2010-ben május 1-2. között tartják a Kecskeköröm ünnepet, ami jó alkalom lehet egy látogatásra.)

Térjünk vissza a jelenbe: ma már se visszhang, se kecskeköröm, ellenben van Baba- és Marcipánmúzeum. Mindkettő egy-egy csinos nádfedeles házban található, és ha már erre járunk, akkor megéri egy kis időt rájuk szánni, kisgyerekeseknek pedig külön jó programpontok lehetnek.

A Marcipánmúzeumhoz természetesen bolt is kapcsolódik, úgyhogy lehet vásárolni egy csomó - akár tihanyi apátságot ábrázoló - finomságot is.

A kiállított „műtárgyak” legtetszetősebb darabja amúgy szerintem pont ez az épület. Ilyen formában még talán azoknak is jobban „fogyasztható”, akik annyira nem rajonganak az építészetért meg a történelemért. :)

Annak, aki mégis az eredetit részesíti előnyben, íme, az igazi Tihanyi Bencés Apátság:

Bent a kiváló művészek által készített fafaragások és freskók közül néhányat Székely Bertalan vagy Lotz Károly neve fémjelez.

A csöndes, félhományos altemplomban találjuk I. András király sírját, amely az egyetlen eredeti helyén lévő királysírunk.

A hűvös kripta falára a király által 1055-ben kiadott alapítólevél másolatát helyezték el (az eredeti Pannonhalmán, a bencés főmonostorban van). Persze a mostani épület már nem abból az időkből származik, csak az altemplom maradt meg a régi román stílusú építményből, és a maradványokra épült a mostani, XVIII. századi épület. De erről, valamint Tihany és a bencések történetől részletes kiállítást nézhetünk meg az ezután következő múzeumi részben.

Az apátság kijáratánál erősen megfontolandó dolog betérni a Rege cukrászdába. :) Nemcsak a sütemények finomak, hanem a kilátás a Balatonra is csodaszép, és a nyári melegben nem megvetendő dolog a napernyők alatt ücsörögve jégbehűtött limonádét kortyolgatni. :)

A Belső-tó felé már csak nagyon kevesen jönnek le, pedig itt is sok szép műemlék házat lehet látni, a tó pedig igazán festői hely a hátterében a dombokra épült házakkal és a kéttornyos apátsággal.

A tó melletti réten szürkemarhagulya legelészik.

A rét után a sárga + jelzésű turistaúton az Aranyház gejzírkúphoz lehet eljutni. A tihanyi gejzírkúpok a földtani ritkaságok közé tartoznak. Egykoron nem csak tenger volt itt, hanem működő vulkánok is. Később ezek már nem törtek ki többé, benőtte őket a növényzet, eltömődtek a krátereik, de ekkor a mélyből melegvízű források törtek a felszínre, amelyek a magukkal hozott kovaköves-meszes üledékekből felépítették a ma is látható kúpokat. Ezek közül az egyik az Aranyház, ami arról kapta a nevét, hogy egy olyan sárga zuzmó telepedett meg rajta, ami főként napnyugtakor aranyszínűvé festi a sziklákat.

Egy rövid erdei sétával fel lehet ide jutni, és igaz, hogy most még nincs napnyugta és így "aranylás" sem, de a Belső-tó, Tihany és a Balaton csodás látképe bőven kárpótol mindezért.



(Kattints a panorámaképre, ha nagyban szeretnéd látni.)

Innen a sárga és a piros + jelzés együttesen visz tovább a Gejzír-mező felé, majd a piros + végigvezet a Lóczy Lajos gejzírösvény mentén. Hamarosan egy kis kőtár következik, amely az ösvény mellett van berendezve, majd az út sok további különféle formájú gejzírkúp mellett visz el, mint pl. a Sajmeggyes-kúp vagy a Félbevágott-kúp, sőt a Csúcs-hegyhez közeledve még egy kis barlang is van.

A Csúcs-hegy 232 m magas teteje a félsziget legnagyobb "hegye". A nevezetes pontot egy kopott fatábla jelöli.

A változatosság kedvéért innét is gyönyörű a kilátás. A „téma” még mindig Tihany, a Belső-tó és mögötte a Balaton, de most kicsit más szögből és ugye magasabbról.


(Kattints a panorámaképre, ha nagyban szeretnéd látni.)

A piros sáv jelzés a Levenduláson visz keresztül vissza Tihany felé. Az 1920-as években Franciaországból telepítették ide a levendulát. A körülmények olyan kedvezőek ezen a tájon, hogy a növények jobb minőségűek lettek, mint az eredeti franciák.

Később, az 1960-as években sorsára hagyták a területet, majd szőlőt ültettek a helyébe. Mintegy 25 évvel ezelőtt kezdtek újra foglalkozni vele, és azóta megint érdemes lehet egy kirándulást tenni erre a vidékre június és július közepe között, levendulavirágzáskor.

Visszafelé újra a Belső-tó mentén:

Tihanyba visszaérve, majd a félszigetről végül "kifelé" haladva, a keleti oldalon futó aszfaltútról a zöld sáv jelzés egy helyen bekanyarodik az erdőbe a Halbik Ciprián apátról elnevezett Ciprián-forráshoz, amely a félsziget egyetlen forrása.

Itt tovább az erdei ösvényen a Leánylakás avagy a Keszi-barlang következik, amelyet mesterségesen vájtak a sziklába. Régen a falu Keszi nevű koldusa, majd a lánya élt itt, innen az elnevezések. Az utolsó megálló pedig a Barátlakások. Itt a kőbe vájt barlangokban azok az orosz szerzetesek éltek, akik I. András feleségével, Anasztázia hercegnővel érkeztek ide Magyarországra. Az üregeket maguk vésték ki , és néhány berendezési tárgyat, pl. asztalokat és padokat is kőből készítettek. (Ezekről a barátokról régen a nép Orosz-kútnak hívta a fent említett Ciprián-forrást.)

Tihanytól egy ugrás Örvényes, amely a Balaton északi partjának egyik legkisebb települése.

A leghíresebb látnivaló itt a vízimalom, amely még ma is működik a Pécsely-patakon. Nem nehéz megtalálni, a főútról lekanyarodva csak pár lépés.

Itt már a XI. században is egy malom állt, de ez a mostani építmény a XVIII. századból való. Belül és a szemben lévő melléképületben is körbe lehet nézni, kis múzeumot alakítottak ki a molnárélet relikviáival.

A malom szomszédságában egy újraépített középkori templom áll egy kis dombon. Az eredeti XIII. századi, román stílusú épületet XVIII. századi újjáépítése után a XIX. században lebontották, de 1993-ban az eredetihez hasonlóan újra felépítették. Most ravatalozónak használják, körülötte kis temető van.

A patakon átívelő XVIII. századi barokk kőhíd szintén műemlék. Nem messze innen áll az ugyancsak XVIII. századból való barokkos Szent Imre-plébániatemplom,

a közelében egy díszkúttal.

S végül e kis településen is több régi házat találni, az egyik pl. - a rajta lévő felirat szerint - a Helytörténeti Gyűjtemény és Galéria épülete. (De bemenni éppen nem lehetett, mert zárva volt.)



Útikönyvek és linkek:

Sági Károly - Zákonyi Ferenc: Balaton
Panoráma, 1989

Feketéné Kordé Katalin: A Balaton és környéke
Panoráma, Budapest, 2005

Balaton-felvidék, Keszthelyi-hegység
turistakalauz térképpel
Cartographia

Vendégváró
Látnivalók Veszprém megyében
Well-PRess Kiadó, 2000

http://tihany.osb.hu/ - link
http://www.utazzitthon.hu/tihany_babamuzeum.html - link
http://www.utazzitthon.hu/tihany_skanzen_szabadteri_neprajzi_muzeum.html - link
(A belépő már 350 Ft volt.)
http://www.tihany.hu/index.php/hu/programok/muzeumok-kiallitasok/72-marcipanmuzeum - link
(A belépő már 350 Ft volt.)
http://mek.niif.hu/02100/02115/html/2-972.html - link