Fenyőfő 2015

Fenyőfő a Bakony északi részén található, közel a népszerű, sokak által ismert Cuha-patak völgyéhez. Az alábbi leírás egy kb. 14 km-es, az említett Cuha-szurdokot is magában foglaló útvonalat, valamint egy, a fenyőfői ősfenyvesen átvezető kb. 6 km-es körsétát mutat be.

Az első napi indulás helye a Fenyőfő és Vinye közötti útról elérhető vadászház (erről a szálláshelyről az információkat ld. a lap alján), ahonnét a piros sáv jelzés vezet először Vinyére, majd az ottani csomóponttól (ahol játszótér, evés-ivási lehetőség, vonatállomás stb. található) tovább a Cuha-patak mentén. Vinyénél az út elején a piros jelzés tesz egy kis kitérőt a széles útról, érdemes arra lekanyarodni, mert erre a szép patakmenti részre jutunk:

Itt található a patak mellett a Kőpince-barlang is:

A patakon átkelve a jelzés visszacsatlakozik a széles "főútba", amely a képen látható kis, zöld hídon át érkezik az innenső oldalra:

Az út inenntől végig széles, könnyen és kényelmesen járható - kivéve a patak magasabb vízállása esetén, amikor is az útközben lévő számos gázlón nem egyszerű az átkelés. Most is ez volt a helyzet, ugyanis a hóolvadás (áprilisban) még mindig éreztette hatását: mindegyik gázlónál bőven bokán felül ért a víz, így az átkelést csak gumicsizmában vagy mezítláb lehetett megkísérelni - mindkettőre akadt példa, főleg a szép számmal előforduló kisgyermekes kirándulók körében.

De a legtöbben mégis inkább a segítségképpen elhelyezett köveken és/vagy fatörzseken való átjutást választják, amihez azonban nem árt egy kis ügyesség:

Hamarosan kiderült, hogy nem feltétlenül szükséges az átevickélést minden gázlónál megejteni, mert az út ugyan ezen az első szakaszon sűrűn át- meg átkél a patakon, de ezt nem kell követni, nyugodtan maradhatunk csak az egyik partján - így néhány átjutást meg lehet úszni.

A képeken talán nem tűnik olyan vészesnek a helyzet, de a valóságban bizony igen óvatoskodni kellett az átkeléseknél.

A Gubányi Károly-híd után a táj lassanként megszelídül, a szurdok kiszélesedik, és a gázlók is elmaradnak: innentől kezdve már könnyen járható, széles sétaúton járunk.

A híd névadója tervezte a völgyben futó vasutat, amelyet a legszebb magyarországi vonatútvonalnak tartanak:

Az út mentén több részen is kialakítottak pihenő- és piknikezőhelyeket:

Bár a fák még kopaszak, de a tavasz eleji erdei virágok már nyílnak:

Ezen a szakaszon már kényelmesen lehet sétálni,

a Cuha pedig az úttól tisztes távolságban, lustán folydogál - néha már majdnem állóvíznek tűnik.

A Porva-Csesznek vonatállomásnál elhagyjuk a piros jelzést,

és a síneken átmenve a túloldalon induló sárga + jelzést követve egy kis emelkedőn felmegyünk a Kopasz-hegyre:

A hegy (vagy inkább domb) túloldalán a sárga sáv jelzés vezet tovább,

ezen bal felé (délnek) indulva Porvára juthatunk a Hódos-ér mentén (de az itt készült kép csak egy figyelmetlenségből adódó eltévedés eredménye :)),

jobbra pedig vissza Vinye felé (szintén a Hódos-ér mentén):

Ez utóbbi útvonalat választva jön ki a kb. 14 km-es körtúra útvonala vissza a vadászházig.

A másnap egy sétával kezdődik Fenyőfő falucskában. A település neve fenyővel benőtt magaslatot jelent, amelyet a körülötte lévő ősfenyvesnek köszönhet, amely a jégkorszak utáni fenyő- és nyírkorszak maradványerdeje.

A falu Mária Magdolnának szentelt katolikus temploma:

A templom elé épített Mária Magdolna-kút:

A térkép szerint a Z+ jelzés vezet körbe a faluból az ősfenyvesen, de a valóság a térképtől ezen a részen eltérőnek bizonyul. Rögtön az út elején a falu nyugati végéből indul - elvileg - együtt a Z+ és a P+ jelzés, de a valóságban csak a P+ indul - később derül ki, hogy ez majdnem párhuzamosan halad a néhol már kissé lekopott Z+ jelzésű úttal (amely a térképen egyébként a Csemetekerti út nevet viseli).

Amikor a P+-ról van lehetőség jobbra letérni, akkor tegyük meg, és így hamarosan a tervezett Z+-ra jutunk, amely immár jelezve is van. Ekkor már a Szépfa-nyiladék mentén járunk.

A Z+ itt egy szakaszon követhető, azonban egy idő után egyszer csak megszűnik, nagyjából arrafelé, ahol jobbra le kellene kanyarodni az erdőbe, úgyhogy nagyon könnyű továbbsétálni a kelleténél. De ezúttal igencsak megérte a kitérő: először egy csapat őz szaladt át az úton, majd hamarosan még egy magányos példány cikázott keresztül az erdőn, igaz, ezt már jóval messzebb, a fák között. Viszont ez utóbbit még éppen sikerült is úgy-ahogy lencsevégre kapni:

A Z+-ra való visszakeveredést nem könnyítik meg a jelzések. A valóságban zöld kört és háromszöget is fel lehet lelni, amelyeknek a térképen nyoma sincs, viszont Z+-t alig-alig látni; így inkább az útirányból lehet következtetni a helyes útvonalra, amelyen visszatalálni majd a faluba.

Azért is lenne fontos, hogy a jó úton menjünk, mert elméletileg itt kellene állnia az út mentén a térkép által jegyzett "iszonyatos nagy fának", de bizony az sincs meg... Ami egyedül megtalálható a valóságban is, az a közelében lévő XIX. századi Stefan Rener nevét viselő kereszt, amely után az erdei út már kiér újra a fenyőfői országútra, bezárván a körtúra útvonalát.



Szállás:

Fenyőfő, Hódos-éri vadászház
http://www.bakonyipihenes.hu/ - link

Elhelyezkedés: A Fenyőfő és Vinye közötti útról leágazó mellékútról közelíthető meg (a behajtani tilos és a magánterület táblákat figyelmen kívül hagyva), szép erdei környezetben fekszik.

Leírás: A vadászház és a szobák is kényelmesek, tágasak. Törülközőt adnak. A földszinten a bárpultnál becsületkasszás alapon fogyasztható jégkrém, kávé, üdítőital, sör stb.

Értékelés: Nagyon kedves, segítőkész házigazdák fogadják a vendégeket, és az étkezést (reggeli, vacsora) is érdemes igénybe venni.

Képek:

A szoba:

Kilátás a szoba ablakából az erdőre:

A fürdőszoba:

A szobák előtti társalgó-előtér:

A földszinti étkezőhelyiség:

A földszinti fogadótér:

A vadászház kívülről:

A vadászház melletti erdős rész, a szintén szálláshelyként funkcionáló két faház egyikével:


Útikönyv:

Bakony
turistakalauz térképpel
Cartographia