12. nap: Chora, Pylos, Koroni (94 km)

A tegnap felkeresett Nestor-palota mellett van a Chora nevű falu az ásatáshoz tartozó Régészeti Múzeummal, ami tegnap (hétfőn) zárva volt, így mára ez az első programpont. Chora maga nem tűnik túl vonzónak, csak a múzeum érdekel. Ez kintebb van, a város túlsó felén.

A múzeum pici, de nagyon érdekes. A leletek a környékről valók, a legtöbb pedig a Nestor-palotából. Kerámiák, ékszerek, freskók és a híres lineáris B írással karcolt agyagtáblák. Ilyen táblákat először a krétai Knossosban talált Sir Arthur Evans, illetve ő nem csak ilyeneket, hanem kétfajtát, lineáris A és lineáris B írással karcoltakat is. (Az elnevezések is tőle származnak – mivel egyszerű vonalakból, szimbólumokból álltak a betűk, ezért nevezte őket vonalas, azaz lineáris írásnak.) Ő akkor ezeket nem tudta megfejteni, mert úgy gondolta, hogy nem görög nyelvűek, hanem a krétaiak korábbi, máig ismeretlen nyelvén íródtak. E feltevés miatt sokáig azt gondolták, hogy a későbbi korból származó lineáris B a lineáris A továbbfejlesztett változata.

Később találták meg a Peloponnészosz lineáris B írásos tábláit, a legtöbbet közülük itt, Pylosban. (A tűzvész, amely a palotát elpusztította, az agyagtáblákat viszont kiégette, így őrizve meg őket az utókornak.) Evans feltevéséből arra következtettek, hogy a krétaiak hódíthatták meg annak idején a mükénéi királyságokat, viszont 1952-ben fordulat következett be a tudományos világban. A lineáris B-t ugyanis megfejtette egy építész, aki a II. világháborúban került kapcsolatba a titkosírással, s kiderült, hogy az görög egy régi változata van a táblákba karcolva! Ez merőben megváltoztatta az eddigi elképzeléseket, hiszen nyilvánvalóvá vált, hogy már a mükénéiek is görögök voltak, s - kultúrájukból sok mindent átvéve - ők hódították meg Krétát, nem pedig fordítva, ahogy előtte gondolták.

A múzeum után mintegy 40 percig tart az út Pylosig. Még a város előtt van egy parkoló, ahonnét szép a kilátás a Navarino-öbölre, Pylos városra és a kikötőjére.

Már lent a városban:

A főteret három oldalról üzletek, kávézók szegélyezik, negyedik oldalán pedig a tenger van. A közrefogott nagy fákkal teli placc tele van asztalokkal és székekkel. Középen két pálmafa között emlékmű áll az 1827. október 20-án itt vívott navarinói csata néven elhíresült tengeri ütközetre emlékeztetve. Bár az összecsapás a görög szabadságharc része volt, maguk a görögök leginkább csak a hadszíntért adták hozzá; az angol, francia és orosz szövetségesek mértek vereséget a török és az egyiptomi csapatokra. Azt mondják egyébként, hogy mindezt ráadásul véletlenül tették, mert nem akartak ők igazán háborúzni, csak rávenni Ibrahim pasát, hogy hajózzon el innét. De aztán valahogy kicsúsztak a kezeik közül a dolgok, és minden további finomkodás helyett elsüllyesztették őket…

Az LP szerint Pylos a Peloponnészosz egyik legfestőibb városkája, meg az interneten is olvastam olyan véleményeket, hogy mennyire jó hely, és messziről ígéretesnek is tűnt, de a tengerparti részt leszámítva már túl városias emeletes házaival, rendes járdákkal és úttesttel.

Lent a parton az Agyra nevű taverna, ami nem az ételek, hanem a kiszolgálás miatt válik emlékezetessé, ugyanis egy kedves erdélyi lány a pincér.

Az alábbi képen a dakos látható, amit Krétán szerettem meg, de errefelé ritkán látni az étlapon. Ez egy nagyon egyszerű étel, abból áll, hogy nagyon kemény kétszersültszerű kenyeret vagy zsömlét vízzel megpuhítanak, s reszelt paradicsomot, fetát, olívaolajat tesznek rá. Amit most hoznak, az nem éppen egy mestermű (mintha túl sok lenne a puhítás céljául szolgáló víz) - az emlékeimben ennél jobb íz él.

Ezek után a XVI. századi Neokastro meghódítása következne, de kiderül, hogy öt perc múlva záróra, így ez most elmarad.

Bár a pincérlány Methonit ajánlotta felkeresni az ott lévő nagy vár miatt, és előzetesen én is sokat vacilláltam azon, hogy Methoni vagy Koroni legyen a két közeli városka közül a meglátogatott, végül az utóbbit választottam. És mennyire jól tettem! Koroni egy hangulatos kis gyöngyszem.

Az első pozitív tapasztalat a szálláskeresés kapcsán ér. A strandhoz vezető út körül az első hotelben egy földszinti, kertre néző szobát kínálnak jó drágán, már nem is emlékszem, hogy 60 vagy 70 €-ért; de a közelben áll a második hotelben egy teljesen hasonló kinézetű, oldalról tengerre néző szobát reggelivel együtt adnak - mindössze 45 €-ért! Az előző napok tapasztalata alapján ezt szinte el sem tudom hinni!

A szállás gondját letudva be az autóba és irány a központ. A város szélén lehet megállni egy parkolóban, s másoktól tudom, hogy nem is nagyon tanácsos továbbmenni kocsival. Innét az út túloldaláról remek rálátás esik a városkára, kedves, kis, domboldalra felkapaszkodó, fehér házas település.

Lefelé indulva egy lépcső a főutcához visz. Pylosszal ellentétben itt nincs sehol egy lélek sem. Ott úgy tűnt, mintha mindenki, aki él és mozog, a főtérre gyűlt volna, itt pedig olyan üres a város, mintha mindenki otthon sziesztázna.

A központban az Agios Dimitrios nevű templom áll.

Kisvártatva egy még nagyobb, árnyas fákkal, székekkel és asztalokkal teli tér következik, de itt is minden üres, egyetlen lélek sem üldögél sehol.

Egy kedves, eldugott kis partszakaszhoz. Az itt hagyott csónakos-napernyős csendéletből gondolom, hogy az itt lakók amolyan magánstrandként használják. A háttérben már látni a várat is, de innét nem vezet út tovább.

Valahol azt olvastam, hogy Koroni olyan, mint egy sziget. S valóban, a fehér házak között a fehérrel szegett lépcsők ezt a benyomást keltik.

Hamar fel lehet érni a velencei vár kapujához, itt nincsenek nagy távolságok. A vastag falú, gótikus kapun át macskaköves útra jutni, ami hamarosan a Timios Prodromos Zárda bejáratához vezet. Balra kis romkert van, bent pedig szépen gondozott veteményes fogad gyümölcsfákkal és virágokkal. Hátulról gyönyörű kilátás nyílik minden irányba. Belátni a konvent egész területét (amely gyakorlatilag a vár legnagyobb részét is jelenti),

s Koroni másik felét is, többek között a hosszú, aranyhomokos Zaga beachet is, amely a vár túloldalán fekszik.

A templom előtt idős apáca ül, aki egy nagy és hosszú, szoknyának is beillő kötényt szeretne rámadni (valószínűleg nőknek nadrágban illetlenség bemenni, mert a hosszával nem lehet gond, térden alul ér).

Kint lehámozza rólam a kötényt, s közben folyamatosan beszél hozzám, bár most sem értek belőle sokkal többet, csak érzem, hogy valami kedveset és szeretetteljeset mond, s közben még a karomat is megsimogatja. Utána kérdezni kezd, amit már valamennyire megértek, azt firtatja, hogy honnét érkeztünk, s nálunk milyen vallásúak az emberek.

A vár egy oldalsó kapuja kivisz egy olyan helyre, ahonnét Koroni legtávolabbi csücskét is lehet látni, a vár mögött puszta hegyfokot.

Lent, a tengernél, a pálmafás parti sétányon néhány bár, taverna és egy-két szuvenírbolt sorakozik. Most már pár ember sétál az utcákon, úgy látszik, végéhez közeledik a sziesztaidő. A Jasmine nevezetű tengerparti bár egy elég modern kinézetű hely, sötétre pácolt rattanszékekkel és nagy, piros napernyőkkel. Tapasztalatom szerint az ilyen helyek nem éppen olcsók, de Koroni itt is kellemes meglepetéssel szolgál. Először is a két frappé, egy sör és egy kóla mellé nem várt ajándékként egy tálka chipset és egy tálka fehércsokival bevont vaníliafagyit is hoznak. Másodszor pedig, amikor a fizetésre kerül a sor, akár tizensok eurón sem lennék meglepődve, de ehelyett összesen 8,5 euró kérnek.

A tavernák is szimpatikusnak tűnnek, itt biztosan kedvező áron lehetne finom ételhez jutni. Az előbbit az étlapok és a táblákon felsorolt árlisták is tanúsítják.

Végül nem is marad más hátra, mint megnézni a városka hosszú, széles, finomhomokos strandját, a Zaga beachet.