9. nap: Utazás a Peloponnészoszra, Olympia (413 km)

Lefkadáról a Peloponnészoszra, egész pontosan Olympiába szűk négy óráig tart az út. Az ásatási területre hátizsákot nem engednek be. A jegyet a parkolónál kell megvenni, de a bejárat nem rögtön ott van, addig még sétálni kell egy darabot. Kis híd visz át az igen vékonyka Kladeos folyócska felett:

Az ásatáson kívül összesen négy kiállítás van. A legfontosabb, amit senki nem hagy ki, a Régészeti Múzeum, ahol az Olympia területén feltárt leleteket mutatják be. Teremről teremre időrendben és tematikusan csoportosítva vannak kiállítva a különböző épületekben és környékükön talált tárgyak, szobrok, domborművek. Lenyűgöző gyűjtemény.

Mint ahogy tavaly, most is sokszor eszembe jut Szabó Magda könyve, a Zeusz küszöbén, s pontosan fel tudom idézni, hogy mit írt Zeuszról és Ganimédészről,

Apollóról, a különteremben, egymagában, hangsúlyosan kiállított gyönyörű Hermészről,

és a csonkán is megkapó Nikéről.

A legnagyobb termet a hajdanvolt Zeusz-templomnak szentelték, az épület két oromzatának és metopéinak rekonstrukciójával. Az egyik oromzaton a (fél)sziget névadója (és az egyik mondaverzió szerint a játékok alapítója), Pelopsz készül a kocsiverseny megnyerésére, a metopék pedig Herkules munkáit ábrázolják.

Az ásatási területen a bejárat után az út bevisz a romok közé, ahol balra, kelet felé a szentélykörzet központi magja, az Altisz, a szent liget van. Ez hát Olympia, a görögországi régészeti lelőhelyek közül az egyik leghíresebb. Egyáltalán nincsenek sokan, pedig tartottam tőle, hogy majd több busznyi turistával fogjuk kerülgetni egymást. Ehhez képest mindössze néhány ember lézeng a romok között.

Az Altiszban egy Zeusznak szentelt áldozati oltár köré kezdték el építeni különböző szakaszokban, hosszú évszázadokon keresztül a számos épületet, amelyeknek romjai ma láthatóak. Az időrendben első nagyobb épület az i. e. VIII. századi dór oszlopos Héra-templom. Ebben az épületben rengeteg szobor állt annak idején, többek között az előbb látott, paroszi márványból készült szépséges Hermész is.

A túlsó, stadion felőli oldalán áll az a Héra-oltár, ahol az olimpiai lángot szokta meggyújtani tizenegy papnőnek öltözött nő. Innét viszik aztán tovább a lángot az éppen aktuális olimpiai színhelyre.

A Héraion építésének idején még csak a helybéliek és a környező vidékekről érkezők látogatták az olimpiai játékokat, de kétszáz év múlva már nem ez volt a helyzet: görög földről és a gyarmatokról mindenhonnét jöttek. Ezért az i. e. VI. században ideje volt megépíteni a stadiont és több, a játékokhoz használatos épületet. Ekkor jöttek létre a kincsesházak is, amik a templomtól keletre fekvő stadionig kísérik utunkat.

A stadion, ahová ma olyan áhítattal lépnek be az emberek, szintén több szakaszban készült el. A hozzá vezető folyosó csak 400 évvel, a kapu meg 500 évvel a stadion után, i.e. 100-ban készült el.

Áthaladva rajta, megpillantva a stadiont sokan csalódnak, mert a mai arénákhoz képest meglehetősen szerény méretű kis pályáról van szó.

Az Altisz közepén lévő fontos és hatalmas Zeusz-templom az i. e. V. században épült. Sajnos körbe van kerítve, és körülötte szanaszét hevernek a különféle épületmaradványok, úgyhogy eredeti valójáról képet alkotni leginkább csak a feliratok alapján lehet.

Ebben a templomban állt az ókori világ hét csodáinak egyike, egy 12,5 méter magas Zeusz-szobor. Illetve pontosabban ült, ugyanis ülőszoborként készítette el a kor nagy szobrásza, Pheidiasz – de így is olyan hatalmas volt, hogy a feje majdnem felért a mennyezetig. A szobornak faváza volt, amit elefántcsonttal és arannyal borítottak be. Pheidiasznak ehhez a nagy munkához külön műhelyet is biztosítottak, amelynek romjait, szerszámaival együtt innét nyugatra találták meg.

Itt a Zeusz-templom mellett állt a szintén az előbb, a múzeumban látott Niké szobra, a talapzata még most is eredeti helyén van. A templom megépülte után építették az innét nyugatra fekvő épületeket és fürdőket, s a Leonidaiont, amely építtetője nevét kapta. Itt szállásolták el a legkiválóbb játékosokat.

Az innét északra, a bejárathoz közel lévő lévő épületek, a gümnaszion, a palaisztra, ahol az atléták gyakoroltak, illetve az út másik oldalán lévő ión oszlopos Philippeion, amelyet II. Philipposz emeltetett i. e. 328. évi khairóneiai győzelme emlékére, már a hellenisztikus korban készültek.

Az utolsó építmények i. sz. II. század körül épültek, de már csak pár évszázaduk volt hátra. A kereszténység hódításával a pogány kultuszokat betiltották, és ez vetett végett Olympiának. A hatalmas Zeusz-szobrot Konstantinápolyba vitték, ahol később egy tűzvészben elpusztult, a templom pedig egy i. sz. VI. századi földrengésben omlott össze. „Az istenek halnak, az ember él”- megint csak erre gondolok, mint tavaly az Akropoliszon, Athénban, ahol ennek a Zeusz-szobornak a párja állt, az Athéna Parthenosz…

A parkolótól vezet fel egy rövidebb út az Antik Olimpiai Játékok Történetének Múzeumához. Itt mindent részletesen meg lehet tudni arról, hogy hogyan zajlottak a játékok, kik vehettek részt, milyen versenyszámok voltak stb., és tényleg megéri a kitérőt.

Olympia nem rövid program: a két múzeum megtekintésével az érkezéstől indulásig pontosan hat órát tartott.

A következő programpont ezek után a szálláskeresés, de aznap ez nem egyszerű. A görögök egyik legnagyobb ünnepe augusztus 15., Nagyboldogasszony napja. Ennek az előestéje van ma, ráadásul pont hétvégére esik, így az augusztusi főszezonhoz még hozzájön a hétvégi és ünnepi belföldi turizmus, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy szinte minden szálláshely foglalt.

Kedves fórumos ismerősöm ajánlása alapján a kiszemelt falu az innét nem túl messze lévő Kakovatos a Peloponnészosz nyugati partján. A képek tanúsága szerint szép, puha homokos tengerpartja van, és sok szálláshely is akad arrafelé. Igen ám, de a mai napon szinte mindehol telt ház volt, csak nem túl vonzó és drága szállás lett volna szabad.

A következő falu Neochori. Alig pár házból áll az egész település, egyszerű, nyüzsgéstől mentes, icipici falucska a tengerparton. Két vonzó szálláslehetőség is lenne, de mindkét helyen telt ház van. Pedig jó lenne maradni, a tavernában már forognak a nyárson az ünnepre sülő kecskék...

A következő tengerparti település Tholó, de ott sincs semmi. Még az útmenti hotelben is telt ház van. Azt mondják, holnap este, akkor már lesz szabad szoba...

Kiötlöm, hogy a hegyekben kellene próbálkozni, a turisták úgyis a tengerparton szeretnek lakni, és itt szemmel láthatóan esélytelen a dolog, hátha beljebb több lehetőség adódik. Igen ám, de a hegyek között meg az egyetlen valamirevaló nagyobb település, ahol szállásban egyáltalán reménykedni lehetne, az Nea Figalia. De sajnos az itteni tavernában is telt ház van, ráadásul ez csak a tulajdonosra való hosszas várakozás után derül ki. Időközben pedig már be is sötétedett, ami nem túl örömteli, mert a hegyi szerpentinen ez annyira nem kellemes... Kezdem erősen megbánni, hogy az első lehetséges, kakovatosi lehetőséggel nem éltem...

Minden reményem a következő faluban, Andritsenában van. Kellőképpen turistás hely lehet, mert benne van az LP-ben, egy hotelt is ajánlanak, egy másikat meg csak említenek benne, itt már csak lesz valami. Érkezéskor a lakosok vígan ünnepelnek a főtéren.

Szerencsére itt még szállás is akad. A sötét miatt csak másnap reggel derül ki, hogy három hotel is van a településen. Most a falu végén lévő nagy hotelhez sikerül eljutni, ahol a recepción lévő néni csak görögül beszél, viszont nem is egy, hanem kettő üres szobájuk van, még választhatok is! A lehetőségek a következők: az egyiknek nincs erkélye, a másiknak pedig nem lehet becsukni az ajtaját, mert rossz a zár... :) Az áruk egyforma, 40 €. Megnézem-e? Jó kérdés ez így, este fél 10 körül a hegyekben. :) Megnézném, ha lehetne... Felkocogunk, bekukkantok mindkettőbe. Nos, a hotel a közeljövőben sem fog bekerülni a világ top 10 szállodája közé, és most már értem, hogy a LP is miért nem ajánlja, de egy éjszakára megteszi. Hűtő ugyan nincs, de felajánlják használatra a konyha nagy hűtőjét, így ez is mogoldódik.