8. nap: Lefkada V.
(Lefkada város, Agios Nikitas beach, Milos beach) (49 km)


Irány újból Lefkada város. Most az esti lélekszámhoz képest alig vannak az utcán, az ilyen időszakban szokásos reggeli nyugalom honol mindenfelé.



A könyvtárban a Lonely Planet szerint posztbizánci ikonokat lehet megtekinteni - bár erre kívülről semmilyen jel nem utal. Emiatt kissé bizonytalanul adom elő bent ezt az elméletet, de az LP megint bevált: természetesen a kiállítás itt van, látogatható, és egy kedves hölgy ezt nagy örömmel közli, és rögtön fel is visz a második szintre, ahol néhány kisebb terem falait foglalják el az ikonok. Legtöbbjük a szigetről származik, de van köztük néhány orosz is. Profi kis tárlatvezetést produkál a hölgy, igazán megérte ez a kis kitérő!

Búcsúkép Lefkada városról - valahol a Moni Faneromeni tájékán:

Agios Nikitas a következő állomás. Itt a főút mentén kell parkolni, a kis település csak gyalogosövezet.

Pici és zsúfolt üdülőfalu benyomását kelti a hely. Rövidke főutca vezet le a strandhoz, amelyet végig apartmanok, boltok és tavernák szegélyeznek.

Ebéd az egyik tavernában: stifado és gavros a menü. Előbbi paradicsomos-(gyöngy)hagymás szószban lévő pörköltszerű húst takar, amit a fűszerezés tesz különlegessé, többek között a szegfűbors és a fahéj,

utóbbi meg sok kisütött apróhal. A sült krumpli, mint köret, kérdezés nélkül jár mindenhez. Ez már a turizmus „áldásos” hatása. A desszert galaktoboureko, ami egy édes, grízes-tejes-szirupos sütemény.

Innét már csak pár méter a strand, ami egy tündéri kis öböl. Mindkét oldalról hegyek övezik, a vize pedig álomszép, kristálytiszta, és ahhoz képest, hogy a nyugati parton van, még nem is mélyül gyorsan.

Szóval nagyon remek lenne, csak ez is inkább "reggeli strand", mert a part nagyon pici, és ha jobbra nézünk, emberhegyek,

ha balra nézünk, emberhegyek...

Egyedül akkor nyugalmasabb kicsit a látvány, ha egyenesen előre nézünk, ugyanis innét indulnak a kishajók a mellettünk lévő Milos beachre, és így ez a rész el van nekik kerítve, hogy ki tudjanak kötni.

Gyülekezik is már néhány ember a hajóra várva, ami folyamatosan jön-megy a két strand között, sőt, rögtön fel is bukkan a kis vízijármű. A két strand nagyon közel van egymáshoz, az út alig pár percig tart. (Szárazföldön is megtehető egy kis hegymászással, ha valaki nem akar hajóval menni. A főutcáról az első tavernánál, a Poseidonnál kell letérni.) Néhány nagyobb sziklát megkerülve már fel is bukkan a hosszú, széles part, ahol valóban sokkal szellősebben heverésznek az emberek.

Itt nincsenek telepített napernyők, meg egyáltalán semmi infrastruktúra – ideális strand. :) A víz viszont itt is észbontóan kék,

a part pedig – mint mindenhol a szigeten - kavicsos.

A part északi végében szép, sziklás résszel végződik a strand.



Az utolsó lefkadai naplemente: