5. nap: Lefkada II.
(Egremni beach, Lefkada város, Dimosari-szurdok) (126 km)


Egremnire kb. bő félóra az út Kalamitsiből. Reggel negyed kilenc tájban még senki nincs a strandon - leszámítva a vadkempingezőket, akikből meglepően sok van. De még ők is mind alszanak, a sátrak zárva. Az egész part csendes, hajnali homályba burkolódzik. A nap még messze jár. Bentebb, a láthatárnál a tengeren mintha már derengene valami napsugár, de itt egyelőre közel s távol mindent párás szürkeség borít. De azért a víz már most is sejtetni engedni azt a gyönyörű kékséget, ami majd a napsütésben fog igazán érvényesülni.

A parkoló még üres, ilyenkor nem gond helyet taláni (nem úgy, mint később). Innen még párszáz lépcső vezet le a partra. (Eszem ágában sem volt számolgatni, a neten meg 250-től 370-ig mindenféle variáció fellelhető.) Az utolsó, rövid, fából készült szakasz sem vészes, járható az is.

Nagyon tetszik ez a part, sokkal jobban, mint Porto Katsiki. Nagyobb, egyelőre kevesebben is vannak, de még ha ugyanannyian lennének, akkor is jobban eloszlana a tömeg a széles és hosszú parton.

A part mögötti sziklás, erdős részen üvöltenek a kabócák, még a tenger zúgása mellett is hallani őket.

Időközben elkezdenek többen lenni, de mégis csend és nyugalom van az egész parton.

Ez a helyzet csak fél 12-kor változik meg, amikor megérkezik az első nagy kirándulóhajó, a Makedonia Palace, és kiköt. Elkezdi magából ontani az utasokat, akik már alig várják, hogy leszállhassanak, és fürödhessenek ezen a szép strandon. Van olyan, aki nem várja meg a kiszállást, hanem egyenest a hajóról ugrik a vízbe.

Nemsokára a déli oldalon is megjelenik egy ugyanilyen nagy kirándulóhajó kb. ugyanennyi emberrel.

Itt az ideje a távozásnak! A sok lépcsőnek az az előnye, hogy gyönyörű a kilátás fentről a partra.

Egyre fentebbről egyre jobban kirajzolódik a tengerben az a bizonyos partmenti világoskék szín, ami olyan különlegessé teszi a nyugati oldal strandjait.

Lefkada városban a Daltons Grill House-t nem nehéz megtalálni a kikötőnél, szinte keresni sem kell. Az út egyik oldalán van maga az épület, ahol az ételek készülnek, a túloldalon pedig a víz mellett az asztalok.

A rendelés - egy fórumos tipp alapján - kontosouvli (aminek fokhagymával pácolt, faszénen sült sertésoldalast kell takarnia). Azt is takarja, ráadásul hatalmas adag, még két embernek is bőven sok, és mindez csak 7 euró, ami a többi éttermi árhoz viszonyítva igen jutányos.

A sziget keleti oldalán, Nidrinél található a Dimosari-szurdok, ahol a nagy népszerűségnek örvendő vízesés lelhető fel. Alaposan ki van táblázva, az utat eltéveszteni lehetetlen. A parkolótól már csak egy igazán rövid séta vezet odáig, de nem is annyira a vízesés miatt érdemes eljönni ide (főleg nem augusztusban, amikor csak egy vékonyka csíkban folydogál a víz lefelé), hanem inkább a szép természeti környezet kedvéért. Az erdőben kiépített út végénél érdekesek a sziklafalak és a nagy kőtömbök, amelyek mögött a fentről csordogáló víz szelíd patakká, tavacskává válik.

A szurdok klímája amúgy is jóleső a negyven fokot közelítő melegben. A végén sokan fürdenek is abban a természetes medencében, ahol a lefolyó víz összegyűlik, de elég sokan vannak, a hely pedig nem valami tágas, úgyhogy szinte sorbanállás alakul ki egy-egy fotó vagy pancsolás kedvéért.

Továbbindulva a sziget keleti oldalán, dél felé, sokkal könnyebben lehet haladni, mint a másik, nyugati oldalon, hiszen a szigetnek ez a fele „hagyományos”, sík tengerparttal bír. Ide települtek az üdülőfalvak is, amelyek közül a legnagyobb, legkiépültebb Nidri. Vasiliki már a déli parton van, és a szörfösök kedvelt tartózkodási helye:

A különlegesen szép felhős égnek köszönhetően a mai naplemente még az eddigieknél is szebb: