4. nap: Lefkada I.
(Porto Katsiki beach, Cape Dukato, Gialos beach) (81 km)


Korán reggel kényelmes Porto Katsiki felé menni, mert még szinte senki nincs az utakon. A strandnál lévő szerpentint is könnyebb abszolválni, nem jön szembe senki, nem parkolnak még az út mentén hosszú sorokban, ahogy az később várható. Sőt, lent a parkoló is majdnem üres, az ott éjszakázó lakókocsikon kívül még csak három-négy autó áll bent. (Viszont parkolási díjat már most is kell fizetni.) Most - negyed tíz körül - még árnyékban van az egész part és alig van valaki a híres strandon.

A parkoló mellett büfék, tavernák állnak, onnét indul lefelé a partra vezető lépcső is. A strandolóknak egyáltalán nem vészes hosszúságú, de nagyobb csomagok rendszeres szállításához azért már kényelmetlen, úgyhogy a lenti napernyősök inkább kötélre erősített zsákokban eresztik le a lépcső tetejéről a holmijaikat.

Lent a víznél, az árnyékban még elég hűvös van.

Időközben lassanként szállingóznak az emberek, elkezdik kipakolni a napernyőket is, kezd benépesülni a part.

Dél körülre már napos az egész strand, de egyúttal a tömeg is idegesítővé válik, lassan egy gombostűt sem lehet leejteni. Pedig ma még a szokásos kirándulóhajók sem érkeznek, amelyeket mások képein láttam, bizonyára a szeles időjárásra való tekintettel maradnak el. Ha még azokból is lenne itt vagy kettő-három, akkor nem is tudom, hogy férnénk el, így sincs már szinte egy talpalatnyi szabad hely sem.

A parkolótól lehet átmenni a kilátóhelyhez: pár lépcsőfokon lehet átgyalogolni egy kiugró sziklafokra,

ahonnét teljes egészében be lehet látni a világ egyik legszebbjének mondott strandját.

Mivel Porto Katsiki a sziget déli részén van, innét adja magát a további program: a Cape Dukato, a sziget legdélebbi csücskének felkeresése. Ez az ókorban jelentős hely volt, ma pedig - többek leírása szerint - egy világítótorony, na meg szép kilátás található itt.

A közelben egy tábla Apolló-templomot jelöl egy útelágazásnál, de egészen a világítótoronyig semmiféle romot nem lehet felfedezni.

A sziget végében rövid földút visz fel a parkolónak használt placcról a toronyhoz, ahol Apollónak annyi nyoma látszik, hogy egy bácsi egy Apollon feliratú kiskocsin szendereg az árnyékban. :) (Később utánanéztem, hogy a templom valóban ott állt a szirten. Maradványait a közelben lévő Agios Nikolaos kolostor szomszédságában találták meg.)

A világítótorony területe be van kerítve, talán azért, hogy nehogy valaki véletlenül utánozza az ókoriakat? :) Akkoriban ugyanis szokás volt innét leugrálni, hol szerelmi bánat miatt, mint ahogy azt a monda szerint Sappho tette; hol pedig elítélt bűnözőket hajigáltak le. Később továbbfejlesztették a módszert: mielőtt útnak indították volna az áldozatokat, tollakat és élő madarakat kötöztek rájuk, hogy így enyhítsék a vízbe való becsapódás erejét… :) Aztán, ha ezek után tényleg túlélték, akkor a lent várakozó csónakok kihalászták őket és meghagyták az életüket. A fent említett Agios Nikolaos kolostor papjai pedig a katapontismosnak nevezett ugrást állítólag rutinszerűen művelték.

A hely eredeti neve egyébként Cape Lefkadas (a Cape Dukato a velenceiek elnevezése) a meredek, fehér sziklafalakról (lefkosz=fehér), és a sziget neve is innét származik.

A következő megálló már jóval odébb, Egremni felett, az Oasis Tavernánál történik, de ezúttal nem evés, hanem kilátás céljából. Itt van ugyanis az út mellett az a hely, ahonnét Lefkadán járva muszáj lenézni legalább egyszer, ha felejthetetlen sokszínkék tengert akar látni az ember.

Persze máshol is felejthetetlenül kék a víz, de valahogy mégis... még az egymás mellett lévő strandok vizeinek is mintha más-más árnyalata lenne, s itt pedig különösen szépek a különböző egybeolvadó kékek, a színátmenetek a fehértől a türkizen át a sötétkékig.

A Gialos beachre is nagyon szép út vezet le, s nemcsak a látvány vonzó, hanem az illatok és a hangok is: fűszernövények illata és a kabócák folyamatos ciripelése kísér végig lefelé, és ez nagyon sok más helyen is így van a szigeten, ill. a különböző strandoknál. Szigetszerte sok helyen árulnak is oregánót, kakukkfüvet, mézet és egyéb helyi termékeket az út mentén.

Lent van egy nagy parkoló. Itt nem is kell messzire menni, hogy viszonylag nyugodt helyre telepedhessen az ember. A napernyők a parkolóhoz közel vannak felállítva, itt vannak a legtöbben, de kicsit odébb már sokkal szétszórtabban heverésznek az emberek.

Elég nagy ez strand, sokáig el lehet sétálni a kavicsos parton mindkét irányba. Én észak felé indulok el egy kicsit körülnézni. Szinte senki nincs errefelé, leszámítva egy-két hasonló kóborló lelket, meg néhány nudistát. A part szép, de igen köves, úgyhogy valószínűleg ezért sem táboroznak le itt sokan, meg nem is igen fürdenek.

Lehet, hogy ez nem olyan híres strand, mint Porto Katsiki, de a hullámokban ringatózni éppúgy megfelel, s utána mégis jobb érzés, hogy a parton is kissé messzebb lehet vonulni másoktól.

Újabb csodálatos naplemente az erkélyről: