1. nap: Érkezés Athénba

Az athéni repülőtéren szállunk le, semmi perc alatt már a kijáratnál vagyunk, ahol az első pillantásom a pontosan az ajtó előtt álló X95-ös buszra esik. Hát ezt tényleg nem kellett keresni, pont, ahogy írták a fórumokon, a jegyárus is itt van rögtön egy bódéban, úgyhogy pár pillanat múlva már a bőröndökkel zsúfolt buszon vagyunk. Nincsen nagy tömeg, csak a sok csomag miatt préselődünk egy kicsit össze, de ki bánja ezt most, mikor végre itt lehetünk… :) A busz tényleg nagyon hamar beér a Syntagmán lévő végállomásra, pedig nagy távolságot tesz meg, hosszú külvárosi úton megy végig. A hivatalos menetideje 70 perc, de nekem alig tűnik félórának az egész, igaz, cserbenhagy az amúgy sem túl jó időérzékem az érkezés lázában, de mások is 40-45 percet írtak, tehát így hétvégén akár el is képzelhető a fél óra, nincs dugó sehol az úton.

Ha járna a metró, akkor azzal jöttünk volna, de új állomások építése miatt a reptéri szakaszon most éppen nem működik, ezért maradtunk a buszozásnál. De így is jó, a Syntagmánál a buszmegállóból átmegyünk az úton a szemben lévő térre, ahol már meg is látjuk a metróállomást. Lent automatából veszünk jegyet és két megálló múlva már a szállásunk közelében jövünk fel. Pár utca gyaloglás, és már ott is vagyunk. Athéni viszonylatban nagyon jó helyen van a kis panzió, egy csendesebb pici zsákutca végében, pont olyan, ahogy előre elképzeltem. Kedves a fogadtatás is, a recepciós hölgy nagyon segítőkész, ellát tanácsokkal a látnivalók és a praktikus dolgok (közlekedés, bolt stb.) tekintetében is.

Athén meghódítását egy vacsorával kezdjük. Három jó hely nevét jegyeztem fel az athéni beszámolókból: Thanasis, Bairaktaris és a Quick Pitta. Mindhárom a Monastiraki metróállomásnál van, így oda tartunk. Útközben megnézzük a metróépítés „melléktermékeként” létrejött kiállítást is.

Azt tudtam, hogy a Syntagmánál lesz majd ilyen, mert sokan írták, de nemcsak ott, hanem gyakorlatilag majdnem az összes belvárosi állomáson, ahol megfordultunk, volt hasonló kis tárlat.

Felérve a metróból rögtön a Hadrianus könyvtár oszlopaival találjuk magunkat szemben, fentebb pedig az Akropolisz látszik.

De mindez majd csak holnap és holnapután következik sorra. Most megcélozzuk a Monastiraki térről nyíló Mitropoleos sétálóutcát (legalábbis az eleje az), ahol az éttermek sűrű egymásutánban követik egymást. Legelőször a Thanasist vesszük észre, ez rögtön a második taverna az utcában. Ahogy megtorpanunk, máris invitálnak befelé. Nagy ellenállásba nem ütköznek… :) A Lonely Planet útikönyv is említi ezt a helyet, mint olyat, ahol igen jó souvlakit lehet enni. Más nem is nagyon szerepel az étlapon, háromféle főétel van: souvlaki csirkéből, souvlaki disznóhúsból és kebab. Az utóbbi kettőt kérjük, és hamarosan meggyőződhetünk róla, hogy a fórumok és az útikönyv is korrekt véleményt alkotottak.

Jóllakván felkerekedünk és tovább sétálunk az utcán befelé, hogy - információszerzési célzattal, a jövőre gondolva - megnézzük a másik két helyet is. Kicsit beljebb hamar megtaláljuk a Quick Pittát is. A harmadik egyelőre nincs meg, találunk viszont egy nyitvatartó élelmiszerboltot (a szállásunk melletti üzletek zárva voltak vasárnap este lévén), így bevásárolunk reggelinek és szendvicsnek való alapanyagokat és hazaugrunk vele.

A kis kitérő után megcélozzuk a könyvtár-egyetem-akadémia hármasánál lévő Panepistimio metróállomást. Már a repülőn néztem az egyik athéni útikönyvben, hogy a három közül melyik épület melyik, így megérkezvén nem nehéz beazonosítani őket. Szép mind a három neoklasszikus építmény, nekem különösen a könyvtár lépcsője

és az akadémia tetszik (bár az előbbi nem is neoklasszikus, hanem reneszánsz, de talán pont azért :) ).

Sajnos a könyvtár előtti galambraj és főleg a piszkuk nem nagyon emel a látványon, csakúgy, mint a másik két épület előtt a járda minden négyzetcentiméterét elfoglaló filléres portékájú árusok hada.

Átmenekülünk a másik oldalra, ahol a rövid sétálóutcás szakasz után a szemben lévő Klafthmonos tér sarkában egy kis templomnak kellene megbújnia. Hajléktalanokra hamarabb bukkanunk, de aztán csak meglesz az Ayioi Theodori névre hallgató kis XI. századi templom is. Az athéni útikönyv még hangulatosnak írja a környékét, és benne lévő képen is olyannak látszik, tehát lehet, hogy valamikor az volt, de most a valóság nem ilyen idilli, a templom aranyos, de a környezete gyorsan felejthető.

A tér másik oldalán elmegyünk az Athéni Várostörténeti Múzeum mellett, ami amúgy az első, ideiglenes királyi lak is volt a végleges (a mai Parlament épülete) elkészültéig. Ha nem írná a könyv, sosem vennénk észre, hogy van valami jelentősége ennek az épületnek, mert semmi különleges nincs rajta, egy sima ház.

A mostani múzeumhoz hozzácsatolták a mellette lévő romantikus épületet is, ez már inkább magára vonja az ember figyelmét.

Útbaejtük még a Görög Nemzeti Történeti Múzeumot (amely pedig a régi Parlament volt),

a Numizmatikai Múzeumot,

majd elindulunk a Lykavittos-hegy irányába. Nemsokára meredek lépcsős utcákon lépkedünk egyre feljebb. Sok növény, virág, heverésző macskák, az utcákon, teraszokon néhány beszélgető ember. Egy kis szeletke az élhető Athénból, ezen a részén jó lehet lakni, csak egy növénnyel jól körbeültetett, eltakart teraszos lakásban; nem olyanban, mint amilyen néhány athéninek van, főleg a földszinteken, ahol a szobát az utcától csak egy hatalmas üvegajtajú terasz választja el, és így olyan, mintha az utcán élne a lakója.

Már sötét van, mire felérünk a Telefrik alsó megállójához. Szerencsénk van, mert pár perc múlva már indulunk is felfelé a siklószerű járművel. Felérve az étterem és kávézó asztalai és székei között megyünk még pár lépcsőn felfelé, ahol csodálatos panoráma fogad minket: Athén fényei, amerre a szem ellát. Bár még nem voltunk sehol, de mégis sok épületet felismerek a városban. Van itt fent egy kis templom is, de ilyenkor éjjel persze zárva van.

Mikor kinézelődtük magunkat, némi habozás után mégis inkább gyalog indulunk lefelé, pedig retúrjegyünk van (lent kérdezés nélkül azt adtak), de nem baj, veszni hagyjuk, és inkább sétálunk. Azt nem tudjuk, hogy merre kell lefelé menni, mert több ösvény is van. (Persze minden út lefelé visz, de szeretnénk a metrómegállónkhoz visszajutni.) Először nem is lefelé indulunk, hanem a hegytetőn lévő színház irányába (ez nem ókori, hanem mai, teljesen szimpla székek sorozata), aztán mikor visszajövünk, akkor megyünk csak le az egyik úton. Nemsokára újra a lépcsős utcáknál vagyunk és innen visszamegyünk a metróhoz, ahonnan már eltűnt a zsibvásár, úgyhogy most már csak a gyönyörűen kivilágított akadémia késztet minket megtorpanásra, mielőtt visszaindulunk a szállásunkra.