Santorini I.

Este érkeztünk Oiába, amely még mindig ugyanolyan gyönyörű, mint két évvel ezelőtt.

A késői fekvés ellenére mégis már kora reggel felébredtünk, s élveztük a nyugalmat és a hajnali fényeket. Csak a pékségbe indultunk, ami vagy két házzal arrébb van, de mégis félóráig tartott az út... :D Oiával nem lehet betelni!

Később lementünk az Armeni nevű kis kikötőbe. Csak már utólag, itthon tudtuk meg, hogy talán pont aznap vagy másnap itt kőomlás történt, egy turista meghalt, négyet pedig kórházba vittek... még utólag is rossz belegondolni...

A kikötőből való felmászás után jólesett egy frappézás egy kis hátsó utcai, hangulatos kertben.

Ráérősen alakult a további program is: visszamentünk a szállásunkra, amely a két éve már bevált Stelios Rooms volt. Gyönyörködtünk a panorámában az erkélyen, és ettünk egy kis gyümölcssalátát.

Délután bebuszoztunk Firába, s nekivágtunk a Fira-Oia gyalogútnak. Bár már másodjára voltam Santorinin, de mégis szinte minden újdonságnak hatott, mert más programokat és helyeket terveztem be, mint két évvel ezelőtt. Ami ismétlés volt és nem maradhatott ki semmiképpen: Oia, Fira, Firostefani, Imerovigli és a Skaros.

S a már régebben bejárt részek is teljesen másként hatottak most, ennyi virággal körbevéve! :)

A Skaros:

Thirassia szigete Imerovigliből:

Útközben lementünk ehhez a kis templomhoz. Nagyon fentem rá a fogam, egy kikládi gyalogtúrákról szóló könyvben olvastam róla, s alig vártam, hogy élőben is láthassam. Madár sem járt erre, nemhogy ember. Szinte kísérteties, kézzelfogható csend volt itt, úgy éreztük, mintha egyedül lennénk az egész szigeten!

Kissé beborult, de szerencsére nem kezdett el esni, viszont szép volt a felhők játéka a nap előtt.

A Mavro Vouno (Fekete-hegy) felé tartva visszanézünk Imerovigli és a Skaros felé - hm, nem rossz látvány! :)

A Mavro Vounón már jól látszik, hogy mennyit jöttünk eddig - sőt, még a Skaroson is túlról érkeztünk! :)

Hoppá, mindjárt itt a naplemente! Ne siessünk most már sehová, a hegytetőről páholyból nézhetjük végig, miért is kellene az erődnél tolongani a többiekkel? :)

Hát nem gyönyörű? :)

Amint leértünk a hegyről, Oia felé tartva ez a látvány fogadott minket... :)

És még másnap reggel sem tudtunk elszakadni Oiától! :)

De végül csak összecsomagoltunk és útnak indultunk Emporióba, ahol a régi településrész teljesen elvarázsolt bennünket.

Vétek, hogy a múltkor szegény Emporio kimaradt - nem is értem, hogy történhetett!? :)

Az álmélkodás nem szűnik, a kihalt, szűk kis utcákban az épületek nagyon szépen rendben vannak hozva. Van olyan is, amelyiken még éppen dolgoznak.

Turistával viszont eggyel sem találkozunk - pedig Santorini többi részén vannak már most is szép számmal, Oiában, Firában alig van különbség a nyárhoz képest.

És még egy utolsó emporiói kis templom, mielőtt továbbindulnánk Folegandrosra! :)