8. nap: Naxos I. (Chora; Plaka beach)

Reggel az első utam - hová máshová? :) - az erkélyre vezet. Nappali világosságban még jobban tetszik a pazar látvány. Előttünk a végtelen tenger gyönyörű kékje, ameddig a szem ellát, semmi sem töri meg a horizontot. Amott a kis szigeten a Portara, a szárazföld felé nézve pedig az óváros dombjának napfényben fürdő házait látjuk.

Mivel a szállás a város északi oldalára esik, a mai napi első programpont, a Chora felfedezése innét indul. A kaputól csak pár lépésre fekszik a Grotta beach. A neve ellenére ezen a strandon nem szoktak fürdőzni. Kényelmetlen, kavicsos-köves partja van, eléggé elhanyagolt benyomást tesz, és északi fekvése folytán a legkisebb szélben is nagyon hullámzik a vize.

Az úton átmenve a tengerparttal ellenkező irányba kezdődnek a házak, s itt van rögtön a XVIII. századi Mitropolis székesegyház.

Itt van valahol a Mitropolis Múzeum is, ahol egy i. e. XI. századi mükénéi Naxos emlékeit láthatnánk, de ebbe valahogy most nem botlunk bele, később pedig már nem jövünk vissza errefelé. Innen a görögök lakta Burgos negyeden át indulunk felfelé a velencei katolikusok Kastro negyedébe. Ez a középkori városrész a velencei Marco Sanudo nevéhez fűződik, aki Naxos hercegének kiáltotta ki magát és itt építette ki székhelyét. De nevével nem csak itt, hanem a szomszédos szigeteken is találkozhatunk (pl. a parosi és antiparosi Kastrókat is ő építtette), ami nem is csoda, hiszen tizenhét égei-tengeri szigetet hajtott az uralma alá.

Az, hogy itt nem a tipikus kikládi építészettel találkozunk, nem jelenti azt, hogy érdektelen lenne errefelé sétálni. A Kastro városrész szűk utcái, jellegzetes fatetős, boltíves átjárói igazi korabeli hangulatot teremtenek.

Csak kevesen járnak itt, néhány turistával találkozunk mindössze. A főkapu mellett közvetlenül a Della Rocca-Barozzi Velencei Múzeumba lehet betérni, amit persze nem hagyunk ki. A belépőjegy megvételénél akad némi gondunk, mert már nincs nálunk annyi aprópénz, ami elég lenne, százeuróst pedig nem tudnak felváltani. De ezt csak mi fogjuk fel problémának, a jegyszedő lány csak mosolyog, és beenged annyi apróért, amennyink van.

Bent csatlakozhatnánk a tárlatvezetéshez, ami most kezdődött egy kisebb csoportnak, de inkább magunk nézünk körül. A múzeum pici, csak néhány teremből áll, a Della Rocca és Barozzi családok bútoraival és használati tárgyaival berendezve. A szobákból és az erkélyről nagyon szép a kilátás a kikötőre, már csak ezért is megéri bejönni. :)

Mikor kifelé indulunk, a jegyszedő lány utánunk jön, és mutatja, hogy még a pincébe is menjünk le. A csoport is ott van már, egyiküket éppen a sziget jellegzetes likőrével, a kitronnal kínálják. Ez a híres naxosi ital egy cédrátcitrus nevű gyümölcsből készül és ma már több változatát is lehet kapni, amelyek különböző színűek (pl. zöld és sárga), de az eredeti verzió a színtelen. Édes, citromos íze van, de nekem sajnos túl erős, engem - aki egyáltalán nem vagyok a téma szakértője :) - inkább emlékeztet pálinkára, mint likőrre. Aki jól bírja, az ezenkívül megkóstolhatja a kitrorakit is, amely egy szintén ebből a gyümölcsből készített ital - ez az igazi pálinkaváltozat. :)


(Kattints a panorámaképre, ha nagyban szeretnéd látni.)

Ettől a múzeumtól nem messze van a Régészeti Múzeum is, ami egy volt jezsuita iskola épületében működik és egy kis ideig Nikosz Kazantzakisz, a híres író is tanult benne. A gyűjtemény legérdekesebb részét a tipikus kikladikus figurák alkotják. Szintén közel van a római katolikus katedrális, amely egy kedves kis téren található.

Megnézése után már csak céltalanul sétálunk, lassan elindulunk a másik oldalon lefelé. A Kastro negyedből kiérve az eddigi csendes utcácskák nemsokára egy forgalmas főútnak adják át a helyüket, majd kiérünk egy nagyobb térre is, amin túl a kikötő és a parti sétány következik. Itt végig tavernák és bárok sorakoznak, felettük a dombon pedig ott magasodik a Kastro, ahonnan éppen most érkeztünk.

Végigsétálunk a parton és a kompkikötőn túl kimegyünk a kis Palatia szigetére, ahol az i. e. VI. századból származó – és egy háború miatt örökké befejezetlenül maradt – Apollón-templom romjait lehet körbesétálni, közte a jelképpé vált nevezetes márványkaput, amely már távolabbról is jól látható.

De nem megvetendő dolog a város felé visszanézve a Chora látványa sem! Balra a hegyek előterében a Grotta látszik, onnan kelet felé haladva előbb a Grotta beach jön, majd utána a Kastro dombja magasodik a fehér házakkal, végül a kikötő zárja a sort egy éppen most érkező nagy komppal.


(Kattints a panorámaképre, ha nagyban szeretnéd látni.)

Lassan kezdünk megéhezni, így visszamegyünk a parti sétányra, ahol beülünk az egyik szimpatikus helyre enni.

Az elmaradhatatlan görög saláta és egyebek mellett megkóstoljuk a naxosi sajtot is. Kétféle is van az étlapon, egy kemény és egy lágy fajta, kérünk mindkettőből. Finomak. :) Az útikönyv szerint a keményet kefalotirinek hívják.

A tavernázás után körülnézünk itt a kikötőben autóügyben. Három egymás melletti kölcsönzőt kérdezünk meg, és mivel a harmadikban mondják a legjobb árat, annál is maradunk. Kivesszük az autót, amit azonnal el is vihetünk magunkkal, így most már kocsival térünk vissza a szállásunkra, és így útközben kényelmesen be is tudunk vásárolni.

Majd hamarosan újra útnak indulunk - ezúttal a tiszta vizéről és nagyszerű homokos partjáról híres Plaka beach felé. Ez a strand a Chorától délre, a sziget nyugati partvonalán több kilométer hosszan húzódik. Egy jól járható földút visz végig mellette, amelyet homokdűnék választanak el a strandtól. Útközben több helyen kiszállunk és kisétálunk a süppedős homokon keresztül a vízhez körülnézni. Valóban nagyon vonzó partszakasz ez, mindenhol puha, aranysárga homok és ragyogó tisztaságú tenger van végestelen végig. Sok helyen vannak napernyők és -ágyak is kitéve, ezek bizonyára az út túloldalán lévő hotelekhez és apartmanokhoz tartoznak.

Elmegyünk egészen a strand végéig, ahol az út elfogy alólunk, és végül itt táborozunk le. Itt már egyáltalán nincsenek napernyők és igen kevesen vannak, köztük néhány nudista is. Viszont nem is ez a strand legjobb-legszebb része (olyan képekért érdemes mások fotóit megnézni!).

A nap zárásaként az erkélyről egy újabb csodálatos naplementét nézhetünk végig - ezúttal némi kitron és mavrodaphne kíséretében.