3. nap: Mykonos I. (Platis Gialos és Ftelia beach; Ano Mera; Kalo Livadi, Fokos, Mersini és Agrari beach)

Ahogy reggel kilépek a teraszra, óriási, viharos szél fogad. Nyoma sincs az eddigi fülledt, párás időnek, szinte fázom, az ajtót meg nem lehet nyitva hagyni, mert folyton ki-becsapódik... A tengeren is rögtön látszik a megváltozott idő, egyáltalán nem hasonlít az eddigi nyugodt, csendes, világos színű vízre; most haragos, sötét, szinte hihetetlenül mélykék színű és innen messziről is jól látszanak a partot folyamatosan ostromló hatalmas fehér tarajos hullámok. Megérkezett a meltemi, ennek a vidéknek a jellegzetes szele. Meglepetést nem okoz, mert - főként júliusban és augusztusban - az itteni szigetvilágban ez megszokott jelenség , de azért várhatott volna még egy napot, mert mára strandolást terveztem. :P

De előtte még a reggeli következik. A svédasztalon minden friss és finom, a teraszról pedig a kilátás az alant elterülő városra és a tengerre naplemente nélkül is rabul ejtő... Minden idilli, csak az asztalon lévő dolgokra kell odafigyelni, mert a szél visz mindent, amit ér. :)

Szerencsére Platis Gialos strandja egy elég szélvédett öbölben van a sziget déli oldalán, így ott nem érezni annyira a tombolást. A parton fúj ugyan a szél, a tenger viszont majdnem teljesen nyugodt, itt csak amolyan csendes ringatózássá szelídülnek a hullámok. Ez a strand Mykonos egyik legszebb és legnépszerűbb strandja. Könnyen elérhető a Chorából induló menetrendszerinti buszjárattal is.

Szállodákkal és apartmanokkal körbeépített homokos, néhol aprókavicsos partja van, ahol egymást érik a napernyők és a napágyak. Egyedül a strand közepén van egy kis szabad terület, amelyik nem tartozik egyik tavernához vagy hotelhez sem, ide telepedhetnek le mindazok, akik nem szeretnének napernyőt bérelni.

Ezeken a reggeli képeken még nem látszik, hogy később mennyire benépesül a strand, de a napernyők számából azért sejteni lehet.


(Kattints a panorámaképre, ha nagyban szeretnéd látni.)

Felsétálok a partmenti ösvényen, ahonnan jól be lehet látni az egész strandot és a délebbre lévő vizeket is. Ha továbbmennék, nemsokára elérném a következő nagyobb strandot, Parangát.

A Ftelia beach teljesen más jellegű strand, mint az előző volt. Ez a sziget északi részén lévő nagy Panormos-öböl legbelsejében van, és már a fekvéséből ki lehet találni, hogy egyáltalán nem szélvédett, sőt, éppen hogy telibe kapja a meltemit, ezért a szörfösök egyik kedvenc helye.

Viszont itt aztán nincs nagy tömeg! Sőt, igazából alig lézeng valaki a parton, leginkább csak a vízben gyakorlatozó sportemberek barátnői/feleségei heverésznek rendíthetetlenül a homokban. Az egyik ok, amiért fel akartam keresni, az ez a kihaltság volt, a másik pedig az, hogy a neten nagyon szép képeket láttam erről a helyről, és kíváncsi voltam rá élőben is. Persze azok a képek ravaszul szélcsendben készültek, tükörsima, átlátszó tengerrel - most közel sem annyira fotogén a hely.

Pedig amúgy szép lenne a jó nagy, széles és hosszú, finomhomokos part, amelyik napernyőt még valószínűleg soha nem látott (a szél úgyis egyből tönkretenné :)); de a meltemi kavarta hullámok miatt a víz nem olyan gyönyörű látvány, mint az előző strandon, meg sok vízinövény-maradvány is van a homokban. Mondjuk ez utóbbi cseppet sem érdekel, hiszen természetes dolog, hogy a víz kihord ilyesmit a partra, jobban zavar, hogy egy-két elhajigált palackot is lehet látni.


(Kattints a panorámaképre, ha nagyban szeretnéd látni.)

A Ftelia strandra vezető út mentén látható ez a csupa fehér mesebeli házikó. :)

Most egy kicsit elszakadunk a tengertől, mert a sziget egyetlen belső települése felé vesszük az irányt. Sárgásbarna, napégette dombok között haladunk, amit sehol sem élénkít növények zöldje; csak a messzeségben fehér építőkockáknak látszó házak pettyezik a tájat. Vigasztalanul kopár minden. A tavalyi Kréta ehhez képest már-már burjánzó trópusi őserdő :), pedig a nagy sziget sem éppen a dús növényzetéről híres… :) De hát ez a Kikládok világa, ahol az ilyen vidék jellemző, és Mykonos biztos, hogy az egyik legkopárabb sziget ezen belül is. Mezőgazdaságnak még a nyoma sem látszik semerre, a többi szigeten később legalább egy-egy olajfa- vagy szőlőültetvény fel-felbukkan, de itt egyáltalán semmi nincs.

Ano Mera egy egyszerű, krétaiak által alapított kis falu. A főútról jobbra letérve egy nagy parkolóban lehet megállni, és onnan csak pár lépésre van a főtér. Több helyen is azt olvastam, hogy itt megfizethető a tavernázás, nem úgy, mint a Chorában, ahol minimum kétszeres szorzóval állapítják meg az árakat a többi görögországi helyhez képest.

A főteret három oldalról is tavernák veszik körül. A Vangelist a Lonely Planet is ajánlja. Többször bejött már a tippje. A kiszolgálás kedves és készséges. Étlapot nem adnak, de beinvitálnak, hogy megszemlélhessük a kínálatot. Az ételek átlagosnak bizonyulnak. A főételeket (egy halat és egy báránysültet) ráadásul meglepő módon mindenféle köret nélkül szervírozzák. Máshol automatikusan szokták adni a sült krumplit (ha a halhoz nem is, de a bárányhoz mindenképpen), vagy ha külön van a köret, akkor rákérdeznek. A pincér megkérdezi, hogy kifilézze-e a halat, én pedig rábólintok, ha már felajánlotta. Percek alatt nagyon professzionálisan meg is csinálja, úgyhogy végül tényleg nem marad más hátra, csak az evés.

Ekkor jut először eszembe, hogy vajon mennyit fognak mindezért kérni. Ez ugyanis eddig valahogy nem került szóba, és azért aggaszt egy kicsit. Igyekszem arra gondolni, hogy eddig mindenhol ott ettünk Görögországban a legolcsóbban, ahol beinvitáltak a konyhába és nem volt étlap, csak hát most ez mégis Mykonos, úgyhogy tartok attól, hogy itt nem ez lesz a helyzet. A desszertként kapott dinnye után derül ki, hogy a gyanúm jogos volt: a számla bizony száz euróra rúg!! Ezért a száz euróért négy előételt és a már fent említett két főételt számlázták ki. Csak a hal önmagában volt negyvenvalahány euró... Finom volt, de ennyire nem! Ettől a perctől kezdve nem tudok jó szívvel visszagondolni erre az ebédre, a pokolba kívánom az egész éttermet, az útikönyvet, Ano Merát, mindent! El kellett volna kérni legalább az étlapot... Mérges vagyok, de igazából magamra, hiszen tudtam előre, hogy Mykonos drága, azt is, hogy itt könnyű ilyen csapdába belesétálni, nem lett volna szabad ilyen óvatlannak lenni... (Mindehhez azt már csak mellékesen jegyzem meg, hogy az ominózus étterem szomszédságában egy gyrosozó van, ahol alig több, mint két euróért lehetett volna pita gyrost enni... :P)

A téren lévő Moni Panagias Tourlianisnak szép márvány harangtornya van, a templomban a krétai iskola XVI. századi ikonjai és egy XVII. századi firenzei ikonosztáz lelhető fel.

A déli parton lévő Lia beach lenne a következő célpont. Eleinte vannak is táblák, amik arrafelé irányítanak, de aztán egy kereszteződésnél már nyoma sincs a Liának, csak Kalo Livadi felé lehet menni. No jó, végül is mindegy, akkor legyen ez a strand. Egy nagy, széles, igazi finomhomokos parttal és gyönyörű, tiszta vízzel rendelkező öböl van az út végén. Ez is szélvédett, úgyhogy a tenger aránylag nyugodt, csak a parton érezni, hogy nincs teljes szélcsend. Vannak ugyan napernyős részek, de köztünk elég sok szabad terület van, sokkal nagyobb és levegősebb az egész, mint Platis Gialos volt. Egy leírás szerint Mykonos egyik legnagyobb strandja, így nem véletlen a tágasság érzete, ráadásul nincsenek sokan sem.

Ezután a strand után viszont megint irány az északi oldal! Ezek az északi és déli oldal közötti cikázások - biztosan ki lehet találni - nem jelentenek komoly mennyiségű autózást, hiszen az egész sziget nagyon kicsi; bármelyik irányba tett pár km után máris a tengerpartra ér az ember.

Az északi parton lévő Fokos beach egy kellemes kis homokos öböl, nem nagy, de nagyon kevesen vannak. A szél az északi parton már megszokottan fúj, a tenger ennek megfelelően hullámzik, a part homokos, némi elszórt kaviccsal, ami egyáltalán nem zavaró, olyan kevés van belőle.

Nagyon közel van ide a következő, Mersini nevezetű strand. Ez hasonló, mint amilyen az előbbi volt, csak még elhagyatottabb, egyetlen társaság telepedett csak le a part egyik végében, valószínűleg az ott egy szélvédettebb sarok.

Utána megint vissza a déli oldalra... a parthoz lassan leereszkedő útról már látszik az Agrari beach széles, nagy öble.

Érkezéskor viszont nem látni be rögtön az egész partot, mert végig szélvédő falak vannak kihúzva a napágyak mögött. Ez persze totálisan nem fogja fel a szelet, csak valamit enyhít rajta. A strandon napernyős és szabad terek megfelelő arányban vannak, kevés ember (bár már elég későre jár ahhoz, hogy mindenhol csökkenjen a népsűrűség) és gyönyörű, kristálytiszta a víz. Egy dolog nem fedi csak a valóságot az internetes információk közül: ez nem homokos, hanem tiszta kavicsos strand. Az a fajta aprókavics, amelyikben nehéz menni, mert bokáig süllyed benne az ember. A vízbe menni a legkeletibb csücsökben tűnik célszerűenk, mert a többi részen vízinövényes a víz már a parthoz közel is. (Lehet, hogy a part nyugati oldalán nem, de arrafelé nem néztem el. ) Itt sziklák zárják le a partot. (A leírások szerint ezeken a sziklákon túl fekszik Mykonos leghosszabb strandja, a nudisták által kedvelt Elia beach.)