15. nap: Mirtos, Heraklion (129 km)

Eljött a hazautazás napja. Annyi azért még jó benne, hogy a gép csak késő este indul. Miután minden cuccunkat berámoljuk a kocsiba, útnak indulunk. Először Mirtos felé megyünk, ott reggelizünk. Először felmerül bennem, hogy az útikönyv által ajánlott szállodának az éttermét kellene kipróbálni a fő utcán, de aztán arra gondolok, hogy az utolsó napon inkább a tengert szeretném látni, nem bánom én, hogyha az étel esetleg nem a falu legízletesebbje.

Ezután a kis kitérő után már egyenesen Heraklion felé vesszük az irányt. Itt először leadjuk a csomagokat a reptéri csomagmegőrzőben, ami nem éppen olcsó, de mivel nem tudjuk, hogy a fővárosban hol fogunk tudni parkolni, úgy gondolom, hogy biztos, ami biztos, jobb helyen van itt. Utána bemegyünk a városba, ahol először is az Iraklioni Régészeti Múzeumot keressük meg. Ezt éppen felújítják (már vagy úgy három éve, mert az útikönyv azt említi, hogy 2005-ben kezdték :) ), emiatt csak egy ideiglenes kiállítás van egyetlen teremben összehordva a legfontosabb leletekből. Itt láthatók a Knossosból, Festosból, Agia Triadából és más helyszínekről származó tárgyak közül a legfontosabbak. Itt vannak a knossosi freskók eredetijei,
Bikaugró freskó (Iraklioni Régészeti Múzeum)
egy rituális jelenetekkel és virágokkal díszített nagyon szép szarkofág Agia Triadából, na meg a híres festosi korong, amiről máig nem tudják, hogy mi is ez tulajdonképpen, a két oldalán lévő jeleket még senkinek nem sikerült megfejtenie.
Festosi korong (Iraklioni Régészeti Múzeum)
Egy egész vázagyűjtemény is felsorakozik: pl. a híres kamaresi agyagvázák, amiket Kamares megszentelt barlangjáról nevezetek el, ahol először találtak ilyeneket;
Kamaresi vázák (Iraklioni Régészeti Múzeum)
aztán vannak márványból készült vázák,
Márványvázák (Iraklioni Régészeti Múzeum)
Egyiptomból származó alabástromváza stb. stb.
Egyiptomi alabástromváza (Iraklioni Régészeti Múzeum)
Áldozati kelyhekből is előfordul néhány, nagyon impozáns pl. a fekete kőből faragott bikafej...
Áldozati kehely (Iraklioni Régészeti Múzeum)
Vannak még mindenféle szobrocskák is, és rengeteg más: még ezt az ideiglenes kiállítást sem lehet felsorolni.

A múzeum után veszünk egy-két ajándékot és sétálunk még egy kicsit a városban.
Templom, Heraklion
Valóban nem tartozik a túlzott bájjal rendelkező városok közé.
Sétálóutca Heraklionban
Megnézzük az oroszlános Morosini-kutat,
Sétálóutca Heraklionban
a vele szemben lévő XIII. századi San Marco-bazilikát, ami ma művészeti galériaként működik,
San Marco-bazilika
a mai városházát, ami egyébként az útikönyv szerint egy XVII. századi velencei loggia, ahová akkoriban az arisztokrácia férfi tagjai jártak inni és beszélgetni.
Városháza
Kimegyünk a partra a XVI. századi velencei erőd felé (Kules), de nem megyünk be, mert már amúgyis zárva van, hanem beülünk egy tavernába még egy utolsó görög vacsorára.
Kules

Innen már egyenesen a reptérre megyünk, az autót Tony utasítási szerint otthagyjuk nyitva, kulcs a lábtörlő alatt... Mondjuk valószínűleg sokáig nem hagyják azért ott állni a kocsikat, mert egy pár autókölcsönzőst láttunk ott cirkálni, nyilván a saját kocsijaikra vadásznak. Erről egyébként meg is győződhettünk, mert mikor nem sokkal később visszamentem, már nem volt ott az autónk. A hazafelé út simán zajlik, útközben elmélyedek a „The most beautiful beaches in Crete”-ben és álmodozva gondolok vissza egy-egy képnél arra, hogy milyen jó is volt nemrég a tengerben úszni!