14. nap: Koutsounari, Makrigialos, Xerokambos, Kato Zakros (189 km)

Ma a déli parton kelet felé indulunk el, útközben meg-megállva a strandoknál egy-egy fotó erejéig. Először Koutsounariban megyünk le a partra. A szél most nagyon erős, majdnem kitépi a kezemből a gépet. Itt a strand jó nagy, az is a neve, hogy Long Beach. Szürke aprókavicsos, mint a környező településeken is általában. Van egy napernyős-tavernás része, de a többi partszakasz teljesen üres.
Koutsounari Koutsounari Koutsounari Koutsounari
Innen lentről jó a rálátás a falura: Koutsounari a hegyoldalra épült, a falu kezdetét jelző tábla sem a főúton van, hanem az abból leágazó egyik mellékúton egy kicsit feljebb. Házak, szálláshelyek, pár taverna van itt a hegyoldalba építve, csendes, békés kis település, mindenféle jellegzetesség nélkül.
Koutsounari Koutsounari Koutsounari

Megállunk még Agia Fotia öblénél, ahol egyik este fürödtünk a strandon,
Agia Fotia és Achlia között
aztán Achliánál, ami szintén egy kis öbölben lévő helység,
Achlia Achlia
majd Makrigialosban letesszük a kocsit, és sétálunk egy kicsit. A környező egyszerűbb falvakhoz képest Makri nagyobb, nyüzsgőbb, jobb az infrastruktúra (vásárlási lehetőség stb.).
Makrigialos
Lemegyünk a strandra, ebben is különbözik a falu a környékbeli többitől: igazi homokos a partja. Meg is beszéljük, hogyha lesz időnk és kedvünk, akkor hazafelé majd fürdünk itt egyet. Most azonban egyelőre inkább beülünk enni az egyik tavernába. Kérünk narancslevet, de itt nincs „fresh orange”, csak „local orange”, ami annyit tesz, hogy Fanta - szénsav nélkül. Szerintem szörnyű... :) Dakost kérünk, meg egy négyféle előételből összerakott vegyestálat: óriásbab, töltött szőlőlevél, húsgolyók és tzadziki.
Makrigialos Makrigialos

Jóllakottan indulunk tovább Xerocambos felé. Az út arrafelé a hegyeken át nem semmi! A szokásos hegyi szerpentin, de micsoda tájak! Itt valahogy más, mint az eddigiek, a hegyek máshogy kopárak, a táj valahogy vadabb, de mindenesetre lenyűgöző.
Útban Xerocambos felé
Főleg, amikor meglátjuk fentről a hegy tetejéről a tengert és az öblöt! Hihetlenül gyönyörű panoráma tárul elénk, ahogy ereszkedünk lefelé a kanyargós úton. Nagyjából mindenki, aki erre jön (bár nincsenek túl sokan) meg-megáll az út szélén fényképezni… nem is lehet kibírni anélkül, hogy az ember ne szálljon ki és ne gyönyörködjön…
Xerocambos Xerocambos Xerocambos
Leérve a partra még jobban szívünkbe zárjuk a helyet: fantasztikus homokos part és gyönyörű türkizkék víz, ameddig a szem ellát! A balosi lagúna, Elafonissi meg Chrissi után talán ez hajaz leginkább a „karibi” hangulatú strandokra. És itt végre nincsenek kövek, kavicsok, semmi, sem a parton kint, sem a víz alatt, csak puha homok mindenhol. Emberek kellemes számban leledzenek, kb. 15-20 autó parkol a környéken. Kiépítettség itt semmi, ez nem a nyüzsgő turistaközpontok világa, nincs tavernasor, fő utca meg ilyenek, sőt házak se nagyon, legalábbis nem itt a strandnál. (Messzebb innen azért elszórtan vannak szálláshelyek meg néhány tavernát jelző táblát is látunk az útról.)
Xerocambos Xerocambos Xerocambos Xerocambos
A nap nagy részét itt is töltjük, annyira tetszik a hely, talán Falassarnát is beelőzve a legjobb strand. A vízben a homokos alj miatt nagy állatvilágra nem számítok, de kellemesen csalódom, mert egy csapat - valószínűleg valamilyen iszapturkász nemzetségbe tartozó - hallal találkozom, mert ha egy kicsit felkavarja az ember nekik a homokot, akkor rögtön odagyűlnek. Nem nagyon félnek az embertől, majdhogynem meg lehet fogni őket. Itt remekül lehet látni a víz alatt, nagyon világos van lent, és a víz nagyon-nagyon tiszta. Bentebb, a sötétebb, mélyebb vízben is látni néhány másfajta nagyobb halat, de ezek már a felszínhez közelebb úsznak és elszöknek, ha kicsit is közeledem feléjük.
Xerocambos

A mai napra még Kato Zakros van betervezve, ahol szintén van egy minószi ásatási helyszín is, de olyan jó ez a strand, hogy nem sietünk oda, nem baj, ha bezár. Amikor végül elindulunk, pozitív meglepetésként ér, hogy a térképen még földútként szereplő utat időközben leaszfaltozták, így most már kényelmesen meg lehet tenni a Xerocambos és Kato Zakros közötti távolságot. Vad tájakon keresztül visz az út, amelyet néha-néha egy-egy olajfaliget tör meg.
Xerocambos Xerocambos
Valóban elég későn érkezünk Kato Zakrosba, már bőven zárva találjuk a romokat, úgyhogy csak kívülről nézgelődünk befelé kicsit a kerítésen.
Kato Zakrosi ásatási helyszín
A bejárattól nem messze látjuk a Halottak völgyébe vezető utat, ha lenne időnk, akkor szívesen végigmennék rajta, az útikönyv szerint egy kb. 8 km-es kellemes sétaút, és a sziklafalba vájt sírok miatt kapta ezt az elnevezést. Kato Zakrosban már nem fürdünk, csak sétálunk kicsit a parton, ami amúgy is köves. Van itt pár taverna, és úgy egészében véve nyugalmas, kellemes helynek tűnik. Az északra lévő hegyek adnak neki egy jellegzetes hangulatot.
Kato Zakros Kato Zakros Kato Zakros Kato Zakros
Sokáig sajnos már nem tudunk maradni, mert még a hegyeken át kell vágnunk hazafelé, és azt nem szeretném sötétben megtenni, úgyhogy útnak is indulunk. Hihetetlen tájakat látunk végig, amit még fokoz a lassan lemenni készülő nap árnyjátéka a hegyek között.
Kato Zakros Kato Zakros Kato Zakros

Hazafelé Makriban mégsem állunk meg, hiszen már késő is van, és Xerocambosban alaposan kifürödtünk magunkat.