5. nap: Moni Preveli, Preveli beach, Triopetra, Agios Pavlos, Spili (177 km)

Ébredés után a teraszon megreggelizzük a tegnapi felmelegített pitéket, aztán pakolunk és továbbindulunk Preveli felé. Útközben keresztülmegyünk Plakiason is, kellemes, nyugis helynek tűnik, bár még elég korán van, később vagy este nyilván más a hangulata.
Plakias Plakias Plakias
A Moni Prevelihez vezető út mentén van egy elhagyott kolostorrom is (bár az út melletti két épület mintha épp most került volna felújításra), később kiderül, hogy ez az ún. "Kato" Monastery;
Preveli,
az út végén lévő ma is használatban lévő turistalátványosság pedig a "Pisso" Monastery. Itt már szigorúan veszik az öltözékre vonatkozó kiírást, osztogatnak is kendőket a fedetlen női vállakra. A kolostor – sok másik társához hasonlóan – manapság leginkább a törökökkel, majd később a németekkel szemben tanúsított hősies ellenállás és a hazafiasság szimbóluma, legalábbis a leírások erre vannak kihegyezve.
Preveli,
Az épület vegyes, ha két külön képen látnám, nem is hinném, hogy egybe tartozik: egy kis része a celláknál fotóznivaló fajta omladozó vakolatú régi épület virágokkal, a többi felújított, vakító fehér, egy pálmafával az udvarban és a hihetetlen kék tengerrel a háttérben. Itt is van természetesen templom, egy kis múzeum, egy kút az udvarban és lejjebb néhány állatketrec is.
Preveli, Preveli,

A kolostor után elindulunk az útikönyv által az egyik legtöbbet fényképezett és legnépszerűbb krétai strandként említett Preveli beach felé. A strandhoz jutásról előzetesen egy csomó leírást olvastam, de olyan bonyolultak voltak, hogy használható gyakorlati információt nem adtak, csak annyi volt világos, hogy két oldalról közelíthető meg: az egyik oldalon egy magasabb, meredekebb, több gyaloglást igénylő szakaszon, a másik oldalon pedig egy rövidebb sétával.

Az olvasott beszámolók alapján úgy tűnt, hogy az emberek általában a nehezebb úton mennek, és akkor jönnek rá, hogy van másik, könnyebb út is, amikor már megmászták a nehezebbet; ebből arra következtettem, hogy a nehezebb út lehet az „alapértelmezett” út, amit könnyebb megtalálni, a másikat meg biztos keresni kell egy kicsit. Gondoltuk, hogy jobb lenne a könnyebb úton menni: ha már ennyit összeolvastam, és tudjuk, hogy létezik ilyen, akkor vegyük is valami hasznát :).

De mivel én csak egyetlen táblát láttam útközben, amin félreérthetetlenül a Preveli beach szerepelt, ezért nem variáltunk, hanem visszagurultunk a kolostortól addig a tábláig, és ott fordultunk le. Ez pedig a kis kőhídnál volt, ahol áll egy taverna is. ;) Itt meg is ebédeltünk: görög salátát, valami kolbászfélét és sült sajtot ettünk. Azt hiszem, talán itt volt a második frappés próbálkozásom is: most aztán "very sweet" változatot kértem fagyival, de hamar rá kellett jönnöm, hogy hiába minden - a kávé és én egész életemben kibékíthetetlen ellenségek maradunk.
Preveli,
Evés után vissza a kocsiba, és a kőhíd után jobbra elkanyarodva, a taverna előtt elhaladva megyünk tovább az úton. Az útból hamar egy elég keskeny földút lesz, ha jól emlékszem, akkor talán ez is szakadékos néhol, de mindegy is, mert úgysem lehet, csak zötykölődve haladni, úgyhogy eltart egy darabig, amíg végigevickélünk rajta, jó lassan megy, de azért csak elérünk a parkolóhoz. Ott kiszállunk, és lelkileg felkészülve a hegymászásra nekiindulunk a gyalogösvénynek – mondjuk azon kicsit csodálkozom, hogy egy mindössze 10 perces sétát jelző tábla van kitéve. :) Persze pár perccel később, amikor felérünk, és látom a másik oldalon jóval magasabbról érkező embereket, akkor már végre leesik, hogy akarva-akaratlan a rövidebb útra sikerült keverednünk. :)
Preveli, Palm beach Preveli, Palm beach

A strand amúgy pont olyan, mint a képeken. Szép, sziklák vannak kétoldalt és a pálmafák, de sajnos sokan vannak, és mivel viszonylag kicsi a terület, elég zsúfolt. Bámészkodunk egy kicsit fentről, majd lemegyünk, fürdök egyet, ha már itt vagyunk, majd indulunk tovább.
Preveli, Palm beach
Nem megyünk vissza arrafelé, ahonnan jöttünk, mert a parkolóból indul egy másik út kelet felé, és ránézésre az sem tűnik rosszabbnak annál, mint amin idáig jöttünk. (Magyarul az is ugyanolyan vacak földút. :) )
Parkoló Prevelinél Úton-útfélen
A part mentén haladunk végig, a Triopetra és Agios Pavlos környéki strandokat szeretnénk felkeresni, amelyekről szintén nagyon csábító fotókat láttam. Amerre megyünk, szinte mindenhol fürdésre alkalmasnak tűnik a part, látunk több helyen strandolókat is, és mivel ezek már elhagyatottabb vidékek, egyre több nudistát is. Hosszan elnyúló, kavicsos strandok vannak errefelé és a végtelen tenger, más semmi.
Triopetra
Triopetránál egy ilyen helyen mi is megállunk és hűsölünk egyet a hívogató vízben. Nem messze látszik az a három szikla, amelyekről elnevezték a helyet.
Triopetra
Nemsokára felkerekedünk, és továbbmegyünk a három szikla túloldalára, ahol a „hivatalos”, kitáblázott Triopetra strand van. Helyes, kócos napernyős :) part egy tavernával, jó kis helynek tűnik, úgyhogy kipróbáljuk egy nagy fürdés keretein belül, és nem is csalódunk benne.
Triopetra
Mikor úgy gondoljuk, hogy eléggé felfrissültünk ahhoz, hogy kibírjuk a következő strandig :), újból szedelőzködünk, és a következő településre, Agios Pavlosba megyünk. Itt is megnézzük a „hivatalos” strandot, de itt nem telepszünk le, hanem megkeressük szívem vágyát, az ettől nyugatra lévő körben meredek homokfallal körülvett védett kis partszakaszt.
Agios Pavlos
A kocsival egészen a tetejénél tudunk megállni, parkol itt jópár autó, és mint kiderül, nem is egy, hanem két kisebb strand is van egymás mellett. Megnézem fentről mindkettőt, a lélekszám kb. ugyanaz, úgyhogy lemegyünk a kevésbé meredeknek tűnő falún. Pár napernyő mindkét részen van lent, de itt szerintem nem szednek érte pénzt; egyrészt mert nem látok senkit, másrészt pedig nyilván nem éri meg, mert nincsen annyi sem napernyőből, sem strandolóból. Itt vagyunk hát végre a várva várt strandon - irány újból a víz! Mondjuk a homokos strand átverés, mert ahol a vízbe bemegy az ember, ott éppen kavicsos, de hát ilyen egy megvalósult álom: sosem tökéletes. :) Vannak viszont hullámok, gyorsan mélyülő part, szóval remek hely a fürdéshez.
Agios Pavlos

Estefelé szedelőzködünk és most már kitérők nélkül indulunk északnak, Spili felé. A falu gyakorlatilag teljesen átadta magát a turizmusnak, de azért még így is van hangulata.
Spili Spili Spili
Sétálunk egy kicsit, megnézzük a híres oroszlánfejes velencei kutat, megtöltjük belőle a vizesüvegjeinket (mivel a nap végén járunk, van a kocsiban egy rakással, a másnapi ásványvízadagunkat ezzel ki is váltottuk :) ), eszünk egy-egy pita gyrost, amihez megkóstolunk valamilyen helyi üdítőitalt, ami az üveg feliratát böngészve elég bizarrnak tűnik: ha jól emlékszem, mézes-karamellás ízesítésű volt, de várakozásainkkal ellentétben ízlik.
Spili Spili
Mivel újra sötét este van, innen már megállás nélkül megyünk vissza Kalivesbe. Egészen furcsa, felszabadult érzés, hogy nemcsak 40-nel tudunk menni, a szembejövő autók miatt nem kell félreállni, és alig van az úton kanyar. :)