4. nap: Askifou, Chora Sfakion, Ilingas beach, Frangocastello (115 km)

Ma egy kétnapos túrára indulunk a hegyeken át dél felé. Úgy tervezem, hogy este nem jövünk vissza kalivesi szállásra, hanem majd ahol éppen leszünk, ott helyben keresünk egy kiadó szobát. Nekivágunk Sfakiának, első megállóhelyünk Askifou. Azt hiszem, ez olyan hely, ahol az ember ha akar, ha nem, megáll. Láttam már róla képet, ami nagyon tetszett (ezért is vagyunk itt :) ), de ez tényleg olyan gyönyörű egy az egyben a valóságban is, mint a képen, nem csalás, nem ámítás!
Askifou
(Főként strandoknál szokott előfordulni ez a „csalós-ámítós” dolog: egy profi kép többet tud mutatni a strandról, mint amilyen az valójában – egy-egy jól eltakart vagy éppen kiemelt részlet sokat tud változtatni a hangulaton, és meglehet, hogy a valóságban odaérve az ember nem pont azt, vagy úgy kapja, mint amit a kép alapján várt.) Itt Askifounál a hegyek egy sík völgyet fognak közre, megművelt földekkel, amik zöld-sárga kockás terítőként egy-egy fával tarkítva üdítő színes látványt nyújtanak. És mindehhez még egy kicsit kísérteties várrom is tartozik egy hegy tetején. Amolyan elvarázsolt helynek tűnik.
Askifou Askifou
Van rögtön a településtábla után egy taverna, aminek a terasza félig belóg a síkság fölé - ezt nem lehet kihagyni! A görög saláta és a sült hús elfogyasztása közben van idő alaposan szemrevételezni a tájat.

Továbbindulunk, majd pár méter után rögtön meg is állunk egy pékségnél. Egy szakállas görög az eladó, frissensült áruja már nincs, de amint belépünk, rögtön megkínál minket az egyik dobozból valami édességgel, aztán amikor tanácstalanul körbenézünk, még egy-két fajtát megkóstoltat velünk (őszintén szólva annyira egyik sem finom). Találomra veszünk tőle két zacskó kétszersültszerűséget. :) A szakállas görög nagy erőkkel magyarázza nagyrészt görögül, hogy mit kell vele csinálni, hogy ehető legyen, de csak a „little water”-t érteni a szóáradatból. (Később jöttem rá, hogy az egyik zacskóban valószínűleg olyan „barley rusk”-ot sikerült venni, amiből a dakost készítik.)
Chora Sfakion felé

Ezután a kis közjáték után indulunk tovább dél felé. Útközben az Imbrosz-szurdok környékén meg-megállunk, gyönyörködünk tájban. A hegyek közül egyszercsak előbukkan a Líbiai-tenger és a déli partok. Nagyon szép út ez is, sok kanyarral ereszkedünk lefelé a tengerhez, végig csodálatos kilátással!
Chora Sfakion felé

Chora Sfakionba érkezünk, ami egy kellemes kis fehérházacskás falu, nyugis, barátságos hely. Az útikönyv szerint a legtöbb ember csak annyi időt tölt itt, amíg a Samaria-túra után a kompról átszáll a buszra (mivel ide érkezik a Samariát megjárt túrázókat szállító komp), pedig a falu önmagában is megér egy misét.
Chora Sfakion Chora Sfakion
Egy kis sétálgatás után mindenképpen meg akartam kóstolni a sfakiai pitét, úgyhogy beültünk egy tengerparti tavernába, és kértünk kétfélét, egy édeset és egy nem édeset, mézzel, ahogy kell, sőt, ha már ott voltunk, akkor kipróbáltuk a mézes joghurtot is. Nagyon finom volt minden Vettünk is még két pitét egy pékségben, amit elcsomagoltunk másnap reggelire, később pedig vettünk egy üveg mézet is, és a hátralévő reggeleken gyakran ettem joghurtot mézzel - isteni finom!
Chora Sfakion

Ahogy ott ücsörögtük a tengerparti tavernában, éppen láttuk, ahogy kikötött a komp, amely Agia Roumeli felől érkezett, és ontotta magából a Samaria-szurdokot megjárt embereket.
Chora Sfakion

Chora Sfakionból tettünk egy kitérőt az Ilingas beach felé. Ezt a kis strandot a netről néztem ki, és annyira tetszett a képeken, hogy mindenképpen szerettem volna eljutni ide. Két sziklás fal zár közre egy kis öblöt, a sziklákon néhány kecske ad elő akrobatikus mutatványokat, a sziklák aljában a partról és a vízből is megközelíthető barlangok vannak, ahová be lehet menni; pár strandoló oda is telepedett.
Ilingas beach

Ez mondjuk nem homokos, hanem kavicsos strand (mint általában a környékbeli strandok), de azért fürödtem egy jólesőt. Kb. 20-25 ember volt az egész strandon, gondolom, néhányan a kicsit feljebb lévő hotelből jöttek le fürdeni.
Ilingas beach Ilingas beach

Már estefelé jár, amikor továbbindulunk Frangocastello felé. El is határozzuk, hogy ott keresünk majd szállást, de előbb megnézzük a „castellót”. Éppen valamilyen rendezvényre készülődnek, belül ugyanis széksorok vannak felállítva, de azért be lehet menni körülnézni, persze így nem teljesen az igazi, de nem baj, a lényeget látjuk.
Frangocastello Frangocastello
Az erőd előtt van a nagy, homokos, sekély vízű strand. Ha hamar találunk szállást, akkor még talán tudunk egyet fürdeni, mielőtt lemegy a nap!
Frangocastello Frangocastello
Arra gondolok, hogy mivel reggel úgyis kelet felé indulunk majd tovább, arrafelé keressünk szállást. Amikor jöttünk, idefelé ki volt téve az úton pár "room for rent" tábla, gondolom, a továbbiakban is így lesz. Hát ez egy jó nagy tévedés volt... Elindulunk keletnek, bemegyünk az első helyre, ott elküldenek, hogy nincs szabad helyük. A továbbiakban bolyongunk egy kicsit, néhány tábla ki van téve az út mellett telefonszámmal, amelynek nyomán elindulunk a part felé, amerre a nyilak mutatnak, de mindig csak lazán elszórt apartmanházakat találunk, amelyekhez nem tartozik recepció; gondolom, itt az a módja a foglalásnak, hogy a táblán lévő telefonszámot fel kell hívni. Ez most nem tűnik túl alkalmasnak, úgyhogy megyünk tovább. Egy helyen megint bedőlünk egy táblának (ezen már nem volt telefonszám), lejutunk valamilyen földútszerűségre, nem találunk semmit, úgyhogy megint visszafordulunk. Aztán egyszercsak egy semmiből feltűnő, és felénk rohanó birkanyájjal találjuk magunkat szembe, amelyik teljes szélességben elfoglalja az utat. :) Kicsit meglepődve leállítjuk a kocsit, és várjuk, hogy mi lesz. Előbukkan két pásztor is a birkanyájhoz, akik nagy erőkkel próbálják együtt tartani az állatokat, de van köztük egy makacsabb, amelyik megugrik, és elszalad, úgy kell utána loholni. Nem is tudtam, hogy a birka ilyen fürge jószág! :) Azért végül csak sikerül a nyáj minden tagját a kocsink felé terelni, pár perc, és előbb szorosan körbevesznek minket, majd tovább is mennek. A két pásztor vigyorog, mi is, tetszett az előadás :), aztán gurulunk tovább.

Frangocastellónak már vége van, beérünk a következő kis faluba, de itt sem taverna, sem szállás nincs. Ugyanígy járunk a következő helyen is. Ezek nagyon szegényes, mindössze pár házból álló kis települések. Kezdek arra gondolni, hogy lehet, hogy a kocsiban kell éjszakáznunk? :) Annyira nem örülnék neki, úgyhogy inkább előveszem az útikönyvet. Hát pont erről a részről sokat nem ír, csak annyit, hogy nem sok szálláshely van, inkább jellemzően feljebb, a parttól távolabb akad. Oké, akkor menjünk arra. Visszafordulunk, és a feljebb lévő úton haladunk most már nyugat felé. Persze ezek a fenti falucskák is pont olyanok, mint a már előbb említett kettő, szállásra emlékeztető épület egyikben sincs. Végül visszajutunk oda, ahol Frangocastello kezdődik, de itt emlékeim szerint azért volt néhány szálláshely és tábla, itt már csak szerencsénk lesz. Bemegyünk az első helyre, de nincs itt senki. Várunk egy kicsit, semmi. Elindulunk tovább. A következő próbálkozásnál szinte meglepődöm, amikor a kijövő hölgy azt mondja, hogy igen, van üres szobája, sőt, még választhatunk is egy olcsóbb és egy drágább közül, szívesen megmutatja mindkettőt.
Frangocastello, kilátás az apartman teraszáról
A drágábbat választjuk, és nem járunk rosszul. Kb. 1 km-rel arrébb szép, tágas apartmant mutat, külön hálószobával, sok kovácsoltvas bútorral, a sarokban kandalló-kemencefélével, amolyan rusztikus jellegű kis különálló házikóban. A tenger pár lépésnyire, árnyékos terasz, csend, nyugalom, ez nem egy kiépített rész, pár hasonló apartmanon kívül nincs a közelben más épület.
Frangocastello, kilátás az apartman hátsó ajtajából
Kivesszük, perszehogy! :) Beszélgetünk pár szót, mondja, hogy járt pár éve Magyarországon, később ezt a berendezésen is észrevesszük: a terítők nem krétai, hanem magyar mintázatúak. :) Nagyon örülünk, hogy végül ilyen jó szállást sikerült kifognunk, bár én kicsit bosszankodom, hogy ha rögtön itt kezdtük volna, akkor nem vesztegettünk volna ennyi időt a kereséssel, de hát ezen már nem lehet változtatni. Behordjuk a holmikat, aztán irány a strand! Fürdeni ugyan már nem fogunk (már rég sötét van), de lesétálunk a partra, ahol az erőd ki van világítva, nagyon szép látvány az éjszakában.