3. nap: Falassarna, Elafonissi (217 km)

Ébredés után ma is az az első, hogy kimegyek az erkélyre, de rögtön meg is ijedek: nagy szürke felhők vannak az égen, a nap nem süt, olyan vihar előttinek néz ki az időjárás. Ilyenről szó sem volt Krétán, ez nem lehet igaz! Aztán később a nap halványan mintha elkezdene sütni, úgyhogy elkezdünk készülődni. Már csak az a kérdés, hogy Elafonissi vagy Falassarna legyen az első program. Ha korán keltünk volna, akkor Elafonissit javasolnám, mert reggel valószínűleg nincsenek sokan, de mivel sokáig aludtunk, és ebből a szempontból már úgyis mindegy, úgy döntünk, hogy akkor legyen előbb Falassarna.

Összepakolunk és elindulunk. Még Kalivesben veszünk néhány péksüteményt és joghurtot. Kissamosban megállunk a kikötőben, hozok egy szórólapot a Gramvoussára induló hajókról. Közben látjuk is az egyik hajót indulni, jó nagy, és borzasztó sokan vannak rajta. Itt kezd érlelődni bennem a gondolat, hogy mégis inkább kocsival kellene majd a lagúnához menni, de ez egyelőre nem téma, úgyhogy továbbbmegyünk.

Ahogy Platanosból haladunk Falassarna felé, az egyik hegy tetejéről egyszercsak feltárul a látvány: a hegyek között a síkság, olajfaligetekkel és a sokat szidott üvegházakkal (tényleg nem használ a tájnak, de szerintem annyira azért nem tudja elrontani), utána a homokos strand, majd a végtelen tenger… mesés!
Falassarna
Leérve nem a nagy strandra megyünk először (bár ez inkább véletlen, mint tudatos), és később rájövünk, hogy ez nagyon jó választásnak bizonyult. Az utolsó lejárónál megyünk le, ledobáljuk a holminkat egy fa alá, és irány be a vízbe! Borzasztó jó a strand, a két hét alatt ez volt az egyik legjobban tetsző hely! Finom, puha homok a vízben és a parton is, a szélén kristálytiszta, átlátszó, majd türkizkék, és aztán ahogy mélyül, egyre inkább sötétkék víz, itt-ott nagyobb sziklák, amik a fürdésben nem zavarnak, viszont nagyon szép látványt nyújtanak, és néhol védett kis öblöket hoznak létre, mintegy természetes gyerekmedencét alkotva az apróságoknak. A kicsik élvezik is, a szülők pedig bátran hagyhatják őket pancsolni, mert itt a víz nagyon sekély, és a különben nagy hullámokat pedig felfogják a sziklák. Viszont sokaknak épp ezek a nagy hullámok tetszenek a legjobban. A partnak ez a szakasza egyébként nagyon kellemes, nem kihalt, de nincs is tömeg, vannak napernyők, de nem zsúfoltan, és vannak fák is, amik alá be lehet húzódni.
Falassarna
Fürdés után továbbmenve az úton elmentünk még az „Ancient Falassarna” jelzésű táblák mentén a strand után található romokig, ez gyakorlatilag egy félbehagyott ásatás; egy üres bódé is állt ott, mellette egy asztal, amire mindenféle töredékek voltak kirakva, de egy lelket sem találtunk ott.
Falassarna
Körbesétáltunk kicsit, majd visszajöttünk, hogy még egyet fürödjünk, de ezúttal a nagy strandra mentünk. Ez már nem a mi ízlésünk szerinti partszakasz volt: zenével, bárral stb. inkább amolyan bulizós helynek tűnt, bár a központi résztől távolabb lehetett vonulni a csendesebb végekre, mert elég hosszú a part.
Falassarna
Megmártóztunk egyet újból a nagy hullámok között, aztán nekiindultunk a part menti úton Elafonissi irányába.
Falassarnától Elafonissi felé

Erről az útról is olvastam a neten, van, aki azt írta, hogy „lepergett előtte élete filmje” :). Na annyira azért talán nem durva, de pl. sötétben én sem szívesen jönnék végig rajta. Ez volt az első találkozásunk a krétai hegyi utakkal. Igazából maga az út jó minőségű, de csak lassan lehet rajta menni, mert azért nem semmi érzés a külső sávban, a part mellett haladni úgy, hogy karnyújtásnyira a szakadék, sehol egy korlát vagy kerítés, és az út folyamatosan kanyarog, alig van egyenes szakasz benne.
Falassarnától Elafonissi felé
De ha óvatosan vezet valaki, akkor simán teljesíthető, a látvány pedig megéri: a szakadékok mentén végig ott a tenger, sziklás öblök, gyönyörű táj, az úton néha békésen kószáló kecskéket kell kerülgetni, egyszóval pazar!
Falassarnától Elafonissi felé Falassarnától Elafonissi felé Falassarnától Elafonissi felé Falassarnától Elafonissi felé Falassarnától Elafonissi felé

Azért Elafonissi sem rossz. :) De nagyon sokan vannak, a zsibongó „strandfíling” adott. (Persze mit várunk egy augusztusi délutántól, ezt sejtettük, hogy így lesz.) Mint látványosság, tényleg gyönyörű, de mint strand, nem igazán jön be. Azért elmegyek rózsaszín homokot keresni. Jópár helyen valóban látszik egy-egy rózsaszín rész. És szép a víz is, kristálytiszta, átlátszó, mint az üveg, a nap játéka rajta leírhatatlan, beljebb pedig gyönyörű türkizkék.
Elafonissi Elafonissi Elafonissi Elafonissi

Az a fura, hogy a homoktalaj olyan keményebb fajta, és valószínűleg a víz is azért olyan szép (többek között), mert hiába tapicskol egész nap a sok ezer ember rajta, nem kavarodik fel a homok. Arra gondolok, hogy ez valahonnan fentebbről lehet igazán szép a látvány, ahonnan be lehet látni az egész területet, de nem tűnik úgy, hogy a környéken lenne alkalmas magaslat.
Elafonissi Elafonissi

Estefelé elindulunk visszafelé. Útközben megállunk a Moni Chrisoskalitissánál. A legenda szerint a hely szentsége onnan ered, hogy a sziklák között egy üregben egy Szűz Mária mennybemenetelét ábrázoló ikont találtak. Az ikont lejjebb vitték egy templomépítésre alkalmasabb helyre, de amikor megmagyarázhatatlan módon visszakerült ugyanahhoz a sziklához, ahol megtalálták, nyilvánvalóvá vált, hogy az eredeti helyre kell építeniük a templomot.

A kolostor neve a szent sziklához vezető 98 lépcső közül az utolsóról kapta a nevét, amely aranyból volt. A török fennhatóság ideje alatt azonban el kellett adniuk, hogy ki tudják fizetni a szultán adóját. Kering egy olyan történet is, amely szerint néhány török katona el akarta pusztítani a kolostort, de amikor lépdeltek felfelé a lépcsőkön, egy méhraj megtámadta őket, és így a kolostor megmenekült. Akárhogy is volt, ma is egy Szűz Mária ikon emlékeztet a kolostorban a csodára.

Maga az épület nem különösebben megkapó, de szép környezetben van: a tengerparti sziklák közé épült. Itt a templomba épp csak belesünk, mert bent szertartás folyik, de kint megállunk pár percig és hallgatjuk. Megnézzük az aprócska múzeumot, amelynek fő attrakciója a kiírás szerint a török sújtotta időkben titokban itt működő iskolaszoba, aztán továbbindulunk hazafelé, de most már nem a part menti úton megyünk, hanem a benti falvak között.
Moni Chrisoskalitissa

Az egyik faluban megállunk vacsorázni, itt megkóstolom a spenótos és sajtos pitét. Utána viszont már gyorsan megyünk tovább, mert azért itt is kanyarog az út rendesen, és közben ránk is sötétedik, így nagyon örülünk, amikor végre elérjük a New Road-ot.