2. nap: Kalives, Agia Triada, Moni Gouvernetou, Stavros (63 km)

Reggel az első utam megint az erkélyre vezet, és percekig csak ujjongva nézem azt a hihetetlen kékséget. Mindig olyan, mintha először látnám…
Kalives

Lassan összekészülődünk, majd lesétálunk a strandra, a kikötőhöz. Sokan vannak, külföldiek és görögök is vegyesen – hétvége van. Kalives nagyjából két utcából áll: a fő utca az, amelyik bevezet a faluba, tavernák, boltok nyílnak innen, és mivel itt nemcsak szállodák és apartmanok működnek, hanem görögök élnek és dolgoznak is, ezért olyan üzletek is vannak, mint pl. rövidáruüzlet stb.
Kalives Kalives

Ezen az utcán kb. a falu közepén van egy kis templom.
Kalives

A másik, ezzel párhuzamos utca a tengerparton megy végig, kis szállodákkal, tavernákkal a kikötőig. Kicsi falu, de egyáltalán nem kihalt, és éjszakai élet is van.
Kalives Kalives

Mivel már nagyon éhesek vagyunk, sokat nem válogatunk, beülünk az első tavernába a strandon (itt még a napközben szokásos üresség honol, alig egy-két asztalnál ülnek), és kérünk egy vegyes tengeri étkekből álló tálat. Rögtön kipróbálom a frappét is, mert erről már annyi lelkendező leírást olvastam, hogy mennyire finom, még olyanoktól is, akik egyébként nem szeretik a kávét. (Ez azért fontos, mert én sem szeretem, de mivel állítólag ez tényleg annyira finom, ezért muszáj kipróbálnom.) Biztos, ami biztos, azért fagylalttal kérem, hogy ne legyen túl keserű. Megkóstolom, de nekem bizony csalódás, borzasztó keserű így is...
Small seafood plate :)
Nemsokára érkezik a tengeri vegyestál, ami ahhoz képest, hogy a három méret közül a „small” variációt kértük, hatalmas. Van rajta mindenféle herkentyű: rák, tintahal, kagyló, polip, apró sült halacskák és valami ismeretlen hal is.
Small seafood plate :)
Nagy várakozásaim vannak a grillezett polippal kapcsolatban, de bizony ebben is csalódnom kell: kövezzenek meg, de nekem nem ízlik annyira. Nem mondom, hogy rossz, de azért nem is olyan kiugróan jó. Viszont az a hal, amiről nem tudjuk, hogy micsoda (később mikor a pincért megkérdezzük, kiderül, hogy ő sem :) ), már kifejezetten rossz, elég kellemetlen íze van. Drukkolok, hogy ne ez legyen a kardhal, mert akkor még egy ígéretesnek tűnt étel ki van lőve (nem az volt egyébként, mint később kiderült). Ami még nekem újdonság a tálról, azok a kis apró kisütött halacskák, ezek viszont nagyon finomak, nem is gondoltam volna! A kishalacskákat egyben esszük meg, akkor bizonytalanodom el kissé, mikor a körülöttünk sündörgő macskának is adok egyet, aminek örül, de ő bizony akkurátusan otthagyja a halacska fejét a földön. Most már tesztelési célzattal adok neki még egyet. Ugyanúgy megeszi a halat, a fej marad a földön. Na mondom, úgy látszik, hogy ő tud valamit, amit mi nem! :)

Az ebéd után veszünk ásványvizeket egy kis boltban, a nagyját felvisszük a hűtőbe, a többit betesszük a kocsiba, aztán úgy döntünk, hogy a gondosan megtervezett programot máris borítjuk: az első tervezett úticélt, Chaniát elnapoljuk, mert egyrészt már késő van, másrészt meg nincs annyira kedvünk egy nyüzsgő városhoz rögtön az első napon, inkább egy kis csendre és nyugalomra vágyunk, így elindulunk az Akrotiri-félszigetre. Az odavezető útról nagyon szép a kilátás a soudai öbölre. Első úticélunk a ma is működő Agia Triada kolostor, amelyet két ortodox hitre tért velencei szerzetes alapított. Jó kezdésnek bizonyul, nagyon szép és hangulatos hely: XVII. századi patinás
Agia Triada Agia Triada Agia Triada Agia Triada
kolostorépület és templom bizánci alapra építve, gondozott növényekkel, virágokkal, nyugodt környezetben. Rajtunk kívül alig lézeng egy-két turista, sziesztát idéző mennyei csend és kihaltság honol bent és kint is, csak a kabócákat lehet hallani körös-körül. (A meglátogatott kolostorok közül ez tetszett talán a legjobban.)
Agia

Utána folytatjuk utunkat a Moni Gouvernetou felé. A táj egyre vadregényesebb, hegyek, bokrok, út mellett legelésző kecskék, forróság és a kabócák kórusa.
Moni Gouvernetou felé
Mivel ez is egy ma is működő kolostor, előtte nem sokkal tábla fogad minket, amelyen megkérnek, hogy parkoljunk le és onnantól gyalog menjünk tovább, valamint felhívják figyelmünket a megfelelő öltözékre. Leparkolunk, elindulunk, pár perc múlva már ott is vagyunk a kolostor előtt, ahol egyébként több autó is áll, úgyhogy ezek szerint a többség nem veszi komolyan a kiírást. Mivel az épület most éppen zárva van (szieszta idejére bezárják a kapukat a látogatók előtt), először a mellette lévő köves-sziklás gyalogösvényen indulunk lefelé. (Sajnos vizet nem vittünk magunkkal, ez később a visszaúton a tűző napon felfelé kaptatva nagy hibának bizonyul, de egy netes leírás alapján rövidebbnek gondoltam az utat.)
Katholiko felé Katholiko felé

Nem is annyira az út végén látható bizánci kolostorrom (Katholiko), hanem a táj miatt érdemes végigjárni az ösvényt; márha valakinek szintén tud ennyire tetszeni a kopár hegyek, közötte megbúvó romok és barlangok, és a végén egy kis szurdokon keresztül előbukkanó tenger látványa.
Katholiko

Mire visszaértünk, már újra nyitva volt a kolostor, így megnéztük ezt is, de egyöntetűen megállapítottuk, hogy ez a XVI. századi nagyjából dísztelen épület az előbb látott Agia Triadával nem tud versenyezni. (Igaz, belépőjegyet sem kért tőlünk senki... szerintem egyébként volt, csak éppen nem láttunk senkit, aki adott volna.) A kocsihoz érve magunkba döntünk kb. egy üveg vizet (ami a hűtőtáskának köszönhetően jéghideg volt még mindig - ez volt az egyik leghasznosabb dolog azokból, amiket magunkkal vittünk: minden nap beletettünk 3-4 üveg hideg vizet, és így indultunk el a kirándulásokra, így egész nap volt mit innunk, nem kellett a kocsiban amúgy kb. 10 perc alatt felmelegedő vízre fanyalodnunk vagy úton-útfélen megállni vizet venni).

Mivel a kis hegyi sétánkkal jól eltelt az idő és kellően ki is tikkadtunk, már csak egy vágyunk van: a tenger! Irány Stavros, ahol a nagy, kopár hegy nemcsak a Zorba-filmben néz ki jól, hanem a strandolásnak is ad egy bizonyos hangulatot, annak ellenére, hogy nincsenek kevesen, de a lényeg, hogy puha, homokos a part, hűs a víz. A víz itt nem a kék valamelyik árnyalatában játszik, hanem zöld színű.
Katholiko

Akkor elindulunk hazafelé, a visszaúton a naplementében látjuk még Kalathas strandját, ami egy pici homokos félszigetke hívogatóan a tengerbe nyúlva. A leírások szerint a helyiek által kedvelt strand, és főleg hétvégén vannak sokan – ez így is van, ahogy látjuk.
Kalathas