10. nap: Samos II. (Lemonakia beach, Kokkari, Manolates, Csalogányok völgye)


A Lemonakia beach - napernyők ide vagy oda - lett nekem a sziget legszebb strandja, a gyönyörű, kristálytiszta víz miatt.




Vízalatti élet a strandon - ezekhez a halakhoz egyáltalán nem kell messzire menni, ott úszkálnak a fürdőzők lábai alatt:

Az alábbi két képen látható a lépcső, amelyen meg lehet közelíteni a strandot.

Kokkari keleti oldalának tengerpartja, a képen lévő ház hotel:

... Az előző part a hotel épülete elől fotózva:

A vízparti sétány Kokkariban:




A Long Beach Kokkariban - partján sok kis hotel, kiadó apartman, szoba van; a település a sziget egyik népszerű üdülőközpontja:

A város belső része:




Szinte minden samosi szuvenírárusnál fellelhető ez a furcsa formájú edény, amelynek feltalálását Pythagorasnak tulajdonítják: ez egy ivókupa, amelyből - ha túl sok bort önt bele a mohó vendég - alul kifolyik a nedű, így csak a megadott szintig érdemes megtölteni; ami azt eredményezi, hogy senki sem kaphat többet másoknál, e tulajdonsága miatt nevezik "dikia kupának" is, azaz "igazságos", "fair" kupának.

Manolates hegyi falu:

A település egyik vonzereje a falu legmagasabb pontján lévő Loukas Taverna, ahová éppen a bácsi is tart - érdemes felkeresni a hangulat, a kilátás és az étkek miatt is.




Tavaly a Peloponnészoszon, Kalavrytában vettem észre a zöldségesnél a cukkinivirágot, és elhatároztam, hogy amint lesz rá alkalom, megkóstolom majd - nos, a Loukas Taverna étlapját böngészve leltem rá a töltött cukkinivirágra, így az alkalom most jött el.

Manolates utcáin - valójában a falu nem túl nagy, sok időt nem lehet itt eltölteni bóklászással; és az esetleg már csinosabb, turistacsalogatóbb vagy eredetibb, jellegzetesebb falvakhoz "szokott" látogatónak nem mutat sokat; ez a későbbi falvak esetében is így lesz.



Itt lettem figyelmes először egy samosi jellegzetességre - ezt később több faluban is látjuk majd - a háztetőkön trónoló, fémlemezből készült, különféle madarakra (vélhetően a valódi madarakat akarják vele elriasztani a tetőkről(?)).

A Csalogányok völgyének (Valeontates ill. Nightingale) nevezik a Manolates falu környékén lévő vidéket - egy kis ízelítőt a falu felé tartva is kaphatunk belőle, bár bizonyára gyalogosan az igazi a séta a környéken, ahol esténként állítólag valóban hallani a csalogányok énekét.