|
3. nap: Chios II. (Pyrghi, Mesta, Olymbi)
Pyrghi, a délnyugati rész középkori masztixfalvainak (= mastichohoria) legnagyobbika:
A „xista” nevű jellegzetes faldíszítés, amely az itálai sgrafittóból ered, és a genovaiak közvetítése révén kerülhetett a szigetre:
De azért van néhány olyan utca is, amelyik nincs kidíszítve:
A XII. századi, bizánci Ayioi Apostoli-templom:
A főtér a Theotokos-templommal:
A templom harangtornyába fel is lehet menni:
Leírások szerint az erkélyeken helyi, speciálisan termesztett miniparadicsomoknak kellene lógnia, de az egész városban csak ez az egyetlen kifüggesztett hagymaköteg volt fellelhető.
Frappézás a főtérnél:
Mesta, a kőből épült, fallal és tornyokkal körülzárt, középkori, erődített falu - ez még csak a külső rész, a falon kívül, itt kell leparkolni, és bejutni már csak gyalogosan lehet.
És bent, a falon túl...
A Taxiarhon-templom:
Ebéd Mesta főterén:
Mestából gyalogösvény vezet Olymbi felé:
Citromfa:
Az Agios Antonios-kápolna:
A masztixcserje, Chios, és azon belül is e vidék jellegzetessége:
A masztixszal való foglalkozás kemény kétkezi munka, amelyet még manapság is űznek a szigeten: a nyári reggeleken kora hajnali keléssel jár, olyankor végzik a bemetszéseket a fákon, gyűjtik össze a mézgát és tisztítják meg, hogy megfelelő legyen az eladásra.
Gyógyhatásúnak tartják, így a gyógyszeriparban és a kozmetikumokban is szokták használni, ezenkívül élelmiszerekben is előfordul. A török uralom idején a masztix némi kiváltságot biztosított a chiosiaknak, mert a szultán nagyra értékelte, és háremhölgyei állítólag szívesen fogyasztották a belőle készült rágógumit.
A gyanta, amiből a masztixtermékek készülnek:
Chiosi élelmiszerek és kozmetikumok – a legtöbb masztixtartalmú (pl. a fogkrém, tusfürdő, cukorka, üdítőital, tej stb…), és egyáltalán nem jó ízű... (beszerezhetők Pirgiben és Chios városában a kikötő menti boltban):
Olymbi, szintén egy középkori, fallal körbevett, erődített masztixfalu:
|
